Menü Bezárás

Magyar Közút Bajai Üzemmérnökség

Megosztás:

Bács-Kiskun megye mai területének déli részén – Baja környékén – az új utak építését, a meglévők fenntartását, az 1878-ban létrehozott zombori Államépítészeti Hivatal végezte. A második világháború után a Hivatal Bajára költözött. Munkáját Bács-Kiskun megye megalakulásáig, 1950-ig végezte, amikor is beolvadt a Megyei Tanács szervezetébe.
1954-ben megalakult a kecskeméti Közúti Kirendeltség, majd a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium 20/1958. számú rendelete alapján létrehozták a KPM Kecskeméti Közúti Igazgatóságot, melynek működési területe Bács-Kiskun megyén túl Baranya, Szolnok és Pest megye egyes részeire is kiterjedt. Feladata a 2.715 km nagyságú úthálózat beruházási, korszerűsítési és fenntartási munkáin túl a hatósági és igazgatási teendők ellátása volt.

1961-ben a Pest és Szolnok megyékhez tartozó utak leadása után a Bács-Kiskun megyei teljes úthálózat, valamint a Baranya megyéhez tartozó Mohács-szigeti utak maradtak meg az Igazgatóság kelezésében. Ezek fenntartásáról a 13 körzet gondoskodott. A körzet közvetlen szakmai felügyeletét a szakaszmémökök látták el. A bajai szakasztechnikusi körzet úthálózata a bajai járás körzetéből alakult ki, mintegy 189 km hosszon.

Az Igazgatóság fő feladatát – megalakuláskor – a következők képezték: beruházás, korszerűsítés terén a megyeszékhely és a járási székhelyek megfelelő, korszerűnek mondható portalanított 6 m szélességű utakkal való összekötése, kisebb települések új úttal való bekötése a meglévő úthálózatba; meglévő vizes makadám utak portalanítása.

A korszerűsítési munkákat zömében a Közúti Üzemi Vállalat végezte az Igazgatóság megrendelésére. A portalanításokat a szakasztechnikusi körzetek végezték a technikai felszereltségnek megfelelő ütemben, 1959-től nagyobb mértékben kampányszerűen. 1968-ban már minden út pormentes volt.

A kezdeti időszakban a portalanítási munkákat bitumen üstökkel és kézi kőszórással végezték, a későbbiek folyamán már pótkocsira, illetve gépkocsira szerelt bitumenszórók alkalmazására is sor került. A zúzalék szórása 1968-tól gépkocsikra szerelt zúzalékszórók segítségével történt, ami óriási jelentőségű volt a teljesítmény növelése szempontjából, nem beszélve a fizikai munka megkönnyítéséről. Az évi teljesítmények ezt egyértelműen igazolták.
1968-ban a 13 szakasztechnikusi körzetből 7 útmesterség szerveződött. A Bajai útmesterség vezetője Petrekánits Lajos, a bácsalmási körzet szakasztechnikusa lett. Ebben az időszakban a bajai útmesterséghez mintegy 340 km-es úthálózat tartozott.

Az útmesterségi határok gyakran változtak, az úthálózatok hossza azonban közel azonos maradt. Az útmesterségek megalakulásának főbb indokai a következők voltak:

  1. Az útfenntartási technológiák fejlődése egy nagyobb, hatékonyabban működő szervezetet igényeltek.
  2. Az addig zömében szakaszos útőrként dolgozó munkásokat brigádrendszerben célszerűbb volt foglalkoztatni.
  3. Szükség és igény mutatkozott megfelelő telephelyek kialakítására is – az addigi telephelyeken még meglévő gépek elhelyezése is gondot okozott.

Baján 1969-ben kezdődött meg az útmesterségi telep építése. A terület előkészítését az útmesterség akkori dolgozói végezték, s a kivitelezési munkákból is kivették részüket a kivitelező Lakberendező és Építő KTSZ mellett. Új helyére 1970-ben költözött, az akkor korszerűnek mondható telepre. A telepen megfelelő irodák álltak rendelkezésre, felépült egy melegítő konyha étkezővel és készült öltöző, fürdő is. Megfelelően felszerelt szerelőműhely állt rendelkezésre a gépek javításához raktárakkal és garázsokkal. A telepen 200 m3-es bitumentároló is épült. Az akkori igényekhez igazodóan a telepen felállításra került egy 300 kg-os aszfaltkeverő telep is, ami elsősorban a szükséges kátyúzó keveréket állította elő. A későbbiek folyamán már burkolat-megerősítési munkákhoz is megfelelő minőségű impregnált anyagot gyártott.

Az útmesterség akkori létszámát zömmel útőrök és segédmunkások alkották, de a gépesítéssel párhuzamosan nőtt a magasabb szakképzettségű dolgozók aránya. 1972-ben Sibalin Mátyás személyében a bajai útmesterség élére új vezető került.

Az 1970-es évek elején az addig a központi géptelephez tartozó gépi eszközöket az útmesterségek vették át. A központi géptelep főleg a gépek beszerzését, azok nagyjavítását végezte. Ebben az időszakban kezdődött meg az erőteljesebb gépesítés, ami a fenntartási és építési munkákat nagyban megkönnyítette, ezzel egy időben növekedett az útmesterségek önállósága.

A motoros járművek számának növekedése újabb problémák elé állította az Igazgatóságot. A keskeny utakon mind jobban igénybe kellett venni a padkát is közlekedés céljából, ami azt eredményezte, hogy a padka fenntartására is mind nagyobb gondot kellett fordítani. A padka­ rendezés igénye növekedett, de mivel a technológia csak rövid élettartamú volt, ezért mind jobban előtérbe került a burkolatok kiszélesítésének igénye, legalább két nyomsávra – azaz 6 m-re. 1968-ban ezeket a munkákat is beindította Igazgatóságunk házilagos munkaként, évente 80-100 ezer m2 nagyságrendben.

A szakasztechnikusi körzetek munkamódszerétől eltérően az útmesterségek már zömmel saját eszközökkel végezték az útépítési, fenntartási és üzemeltetési feladatokat, beleértve a téli út­ fenntartást is. Ettől az időszaktól kezdődően előtérbe kerültek a burkolatszélesítések, megerősítések.

Környékünkön megszüntették a Baja-Gara, valamint a Baja-Hercegszántó vasútvonalakat, ami maga után vonta ezeken a vonalakon az új, korszerű utak kiépítését. A megnövekedett feladatokat a régi szervezeti keretek között már nem lehetett megoldani, ezért 1976-tól az addig működő útmesterségek helyett üzemmérnökségek alakultak. Baján az első üzemmérnökség vezető Dobosi Tivadar volt 1980-ig. 1980-tól Sibalin Mátyás kapta ezt a feladatot.

A teherforgalom növekedése újabb feladatok elé állította az Igazgatóságokat. Az utak eredeti állapotában kisebb terhelésű forgalom lebonyolítására voltak csak alkalmasak. A nehéz forgalom mind nagyobb mértékben okozott burkolatromlásokat, amit hagyományos kátyúzással már nem lehetett fenntartani, ezért újabb lépésként a burkolatok megerősítésével kellett foglalkozni. A megerősítéseket az első időszakban – az 1970-es években – zömében itatásos hengerléssel végeztük. Később a technológia korszerűsödésével előtérbe került az utak aszfaltkeverékkel történő megerősítése.

Vállalati kivitelezésben a dávodi és hercegszántói pontonhidak átépítésre kerültek. Új híd épült az 51. számú úton Sükösdnél, Dávod és Hercegszántó között 3 db, Nagybaracskán, az 54. számú úton és 1988-ban Érsekcsanádon.
Bács-Kiskun megyében erre annál inkább szükség volt, mivel a nagy távolságok miatt az útügyi igazgatási és hatósági feladatokat a kecskeméti központból már nem lehetett ellátni.

Az üzemmérnökségek a korábbiaknál nagyobb önállóságot kaptak. Önálló bér- és létszámgazdálkodást folytattak, a területükön a munkákat önállóan szervezték. A Bajai Üzemmérnökségen 1980-ban beindult a C-25-ös aszfaltkeverő telep is. Az üzemmérnökséghez tartozó főutakon végig hengerelt aszfaltburkolat készült, mintegy 116 km hosszban.

Az utóbbi években a gazdaság helyzetének megfelelően a látványos munkák, útkorszerűsítések, burkolat-megerősítések lecsökkentek, előtérbe kerültek az állagmegóvó technológiák. Ezen belül is az energiatakarékos emulziós felületi bevonatok készítése. Ezeket a munkákat megfelelő szervezettséggel, jó gépesítéssel különösebb minőségi kifogás nélkül végezték.

A ’70-es évek végétől a technológiák fejlődése, váltása egyre inkább szükségessé tette a korszerűbb gépek beszerzését, a minőségi munkavégzést. A régi Csepeleket, Molotovokat leváltották a Zil-ek, IFÁ-k, Skodák. A VÖCSI, UN-050 rakodókat az UN-053-ok, IFA, Csepel bitumenszórók. A téli útüzem során munkába álltak a PR-ek, TORNÁDÓ-k, Weiserek, a kardán­ tengelyes szórók helyett.

2019-ben az Üzemmérnökség 408 km állami közutat kezel, ebből 116 km II. rendű főút. Területéhez tartozik a bajai Türr István híd, két határátkelő (Hercegszántó, Bácsalmás), valamint három dunai kompátkelő. A kezdeti időkben foglalkoztatott 80-100 fő helyett a jelenlegi létszám 35-40 fő.

Az üzemmérnökség kezelésében van az ágazat legnagyobb teniszlétesítménye, mely minden évben színvonalas sportrendezvény helyszíne.

Az üzemmérnökség feladatainak ellátását a legkorszerűbb gépek is segítik, így többek között EPOKE, NIDO szórók, HIDROT ekék, RÁBA, Liaz, Renault, Tátra tehergépkocsik, Schaeff rakodó, Mercedes Actros,VW útellenőr és brigád szállító gépkocsik, Unimog U300, JCB univerzális rakodó, John Deere erőgép, stb.

Kiemelt fontosságú az új technológiák alkalmazása, a hulladék anyagok újrahasznosítása (pl. aszfalt- és betontörmelék visszaépítése, martaszfalt felhasználása kátyúzó keverékként, vagy kerékpárút burkolataként).

Forrás: Kiskőrös Közúti Múzeum, Szászi András
Szakmai támogatás: Facskó Dávid
Fotók: Facskó Dávid üzemmérnökség archívum
Tóth György
Szerkesztette: Gönczi László
Hiezl József

Képgaléria

 


Megosztás: