Menü Bezárás

GTKB Ganz Transelektro Közlekedési Berendezéseket Gyártó Kft.

Megosztás:

És a történet folytatódik. A Ganz Villamossági Művek Bajai Készülékgyár történet írói reménykedtek, hogy a gyár napjainkban is zajló története egyszer folytatódik.

És íme:

Az átmeneti időszak

Az 1989-től meginduló piacgazdasági átmenet során a Ganz Villamossági Művek privatizációja az elsők között valósult meg. Ennek formája vegyesvállalat alapítása volt az olasz Ansaldo-csoporttal közösen, amely 1991. január 1-én indult „Ganz Ansaldo Villamossági Rt.” néven, s melybe apport útján a bajai Készülékgyár is bekerült. A kialakuló piacgazdasági viszonyok közepette a gyárat súlyos megrázkódtatások érték, jelentős piacokat veszített, ámde nem süllyedt el, mint annyi más hasonló gyár, hanem talpon maradt, s utóbb magára is talált. Mert ha ezt az időszakot termelési érték szempontjából csökkenés, majd 500 millió Ft körüli stagnálás, piacok, termékek, technológiák és üzemegységek megszűnése, foglalkoztatotti létszám tekintetében pedig 300 fő alá történő zuhanás is jellemezte – a gyárban felhalmozódó tudást nézve mégis jelentős fejlődés zajlott ezekben az években.

Kialakult egy piacgazdasági, üzleti tudás, amely a legfontosabb záloga volt a gyár további fennmaradásának. Minőségbiztosításában a gyár megteremtette az ISO-9000 szabvány szerinti minőségtanúsítás feltételeit, az integrált számítógépes rendszerek bevezetésének terén pedig elmondható, hogy a hasonló cégeket jó pár évvel meg is előzött. 1993-tól beindult az elektrohidraulikus Alcatel-váltóhajtóművek gyártása, 1996-tól pedig az indiai piacra gyártott NO-32 típusú mozdony-fokozatkapcsoló, egy igen összetett, 4000 alkatrészből álló gyártmány, bővítette a termékskálát.

Az olasz Ansaldo-csoport lényegében maga is állami vállalat volt, s a kilencvenes évek végén napirendre került privatizációja. Ennek során a Ganz-Ansaldo Villamossági Rt.-ben tulajdonolt részvénypakettjét – amely a magyar állam aranyrészvényétől eltekintve eddigre már 100%-os tulajdoni hányadot jelentett – 2000. évben a magyar Transelektro-csoport kivásárolta. A Transelektro nagy ívű célja az volt, hogy a villamos energia termeléséhez és elosztásához szükséges teljes vertikum ellátását biztosítani képes gyártóbázist hozzon létre, elsősorban hagyományos közel-keleti piaci kapcsolataira alapozva, s ennek keretében a magyar tulajdonba visszakerült nagy múltú Ganz részére új távlatokat nyisson.

Ennek jegyében az energetikához nem köthető üzletágakat, így a bajai készülékgyárat, valamint a budapesti jármű- és elektronikai ágazatot magába foglaló divíziót kiválás útján 2001. január 11-ével külön cég keretébe, a „Ganz Transelektro Közlekedési Rt.”-be (GTK) szervezte ki. Ezzel a bajai gyár fejlődésének újabb jelentős lépcsőfokára ért el. Egyfelől a technológiai tudásban történt nagy előrelépés egy új, korszerű elektronikai gyártás meghonosodásával, másrészt mivel a gyár nyitottabbá vált, s többé már nem egy önmagában zárt, ámde a nagy Ganznak csak egy kicsiny részét jelentő egysége volt, hanem egy jelentőségében vele összemérhető másik üzletág társa, nagyban korszerűsödött a vállalati kultúra, kiteljesedett az üzleti, a pénzügyi és vállalatirányítási tudás.

A GTK Rt. főtevékenysége saját fejlesztésű, szabadalmaztatott energiatakarékos elektronikus hajtások (Baján történő) gyártása és az ezekre alapozott trolibusz-építés (ill. villamos felújítás) volt, melyekkel fővállalkozás formájában jelent meg a hazai és a külföldi tendereken, egyre nagyobb sikerrel. A bajai gyárban hosszú kihagyás után újra komoly beruházások valósultak meg, a korszerű elektronikai szerelde és a próbaterem kiépülésével, s újra nőtt a foglalkoztatotti létszám. Mind több városban kezdtek futni a Ganz nevét viselő trolibuszok (Riga, Róma, Tallinn, a svéd Landskrona, Budapest, Nápoly, Debrecen), s a társaság rövidesen a Transelektro-csoport sikercégének számított, noha igazi felfutását a fiatal magyar üzleti vállalkozások rákfenéje, a krónikus alultőkésítettség megakadályozta.

2005. évben a Transelektro-csoport gazdasági helyzetében korábban megindult kedvezőtlen folyamatok kritikus helyzetet teremtettek, s ez súlyosan érintette a GTK Rt-t is. 2006. elejére már reális volt a veszély, hogy a vállalatcsoport pénzügyileg összeomlik, s maga alá temeti az egészséges üzletágak folytatásának lehetőségét is. A fizetésképtelenség következtében a GTK Zrt. 2006. júniusában felszámolás alá került.

Ez az időszak kétségkívül a gyár történetének mélypontja volt, ez a felszámolás azonban az általánosan jellemző, közismert szomorú esetekkel ellentétben nem vezetett az értékek teljes pusztulásához. Bár a követelésüket nem biztosított hitelezők érzékeny veszteségeket szenvedtek, de egzisztenciális katasztrófába senki nem került, a működő tevékenység, a munkahelyek többsége, az ipari kultúra és az újrakezdés lehetősége megmaradt.

A reorganizáció keretében a járműüzletág hatályos szerződéseinek (budapesti, debreceni és rigai trolibuszok), ill. az akkor már elnyert és előkészített Alstom-metró projectjének kivitelezésére 2006. októberében egy cseh érdekeltségű projectcég alakult, amely nyilvános árverésen megvette az e projectek befejezéséhez szükséges készleteket és szabadalmakat, s mintegy 35 fővel folytatta a bajai elektronikai gyártást, legyártva – többek között – az Alstom nevével fémjelzett új budapesti metrószerelvények hajtásrendszerét. Ez a bajai elektronikának kétségkívül műszaki csúcs­teljesítménye volt, a project befejeztével, 2010. elején, azonban vége szakadt történelmünk ezen epizódjának.

A „hagyományos” bajai tevékenység a felszámolás alatt is folytatódott, míg az ezt működő üzletág formájában 2007. júniusában nyilvános árverésen kivásárolta a Resonátor-csoport, amely a tevékenység folytatására megalapította a „GTKB Ganz Transelektro Közlekedési Berendezéseket Gyártó Kft.”-t. A munkavállalók ennek keretében teljeskörű munkáltatói jogutódlással kerültek át az új céghez.

Ez a fejlemény új távlatokat nyitott meg a gyár előtt. A Resonátor-csoport keretében a bajai Ganz hosszú idő után újra konszolidált környezetbe került, egy emberöltő után újra önálló céggé vált, s minden korábbinál szélesebb teret kapott felhalmozott tudása további fejlesztésére, bővítésére – s nem utolsó sorban – annak jövedelmező alkalmazására, piaci megmérettetésben mutathatta meg képességeit, tudását, erejét. Ez a körülmény meglepő intenzitású energiákat szabadított fel. Visszatekintve történelmünk e máig tartó szakaszának 12 évvel ezelőtti kezdetére, határozottan állíthatjuk, hogy e fejleménnyel új virágkor, valódi békeidőszak vette kezdetét Társaságunk számára.

Az új, mintegy 110 főt foglalkoztató, 1,2 milliárd Ft éves termelési értékkel jellemezhető cég gyártási tevékenységének alapját a Domino 55, ill. Domino 70 típusú vasútbiztosító-berendezések, az Alcatel típusú elektrohidraulikus váltóhajtóművek és az elektromechanikus vasúti járműkészülékek széles skálája vetették meg. E termékskála iránt a páneurópai közlekedési hálózathoz kapcsolódó vasúti korridorvonalaknak az EU Kohéziós Alap társfinanszírozásával folytatódó felújításai, a hazai forrásból finanszírozott vonalrehabilitációs projectek, a MÁV fenntartási anyag igénye és a vasúti járművek (elsősorban V-43 mozdonyok) felújítási projectjei biztosították a piaci keresletet.

Az új korszakot elsősorban azonban a vállalati kultúra fejlesztése jelentette. Az új bajai Ganz vállalatszerűen kezdett működni – nem gyáregység, nem divízió, nem végvár, nem is működtetett felszámolási vagyon, hanem vállalat gyanánt. Soha nem látott mértékben aktivizáltuk a kereskedelmi tevékenységet, mind belföldön, mind pedig a külföldi piacokon, megindítottuk a műszaki fejlesztési tevékenységet, új alapokra helyeztük a termelés programozását, valamint a beszerzési tevékenységet, ennek következtében a teljesítési határidők tartása látványosan javult, megerősítettük a minőségbiztosítási tevékenységet és megkezdhettük az üzemeltetési infrastruktúránk fejlesztését.

Folyamat­­szabályozásunkat új alapokra helyeztük, s a folyamatok támogatására 2009. évben új integrált vállalatirányítási szoftvert vezettünk be, a korábban is használt rendszer (MFG) akkor legfrissebb verzióját, a QAD Enterprise Applications 2.1-et. Az új szoftver bevezetése eredményeképpen megszűnt a Társaság korábban fennállt függése a külső szolgáltatótól, sőt, az informatikai háttér fejlesztése olyan szintre juttatta ezt a funkciót, hogy néhány év után már saját maga volt képes külső feleknek szerver­üzemeltetési szolgáltatást nyújtani. Informatikai Biztonsági Szabályzatot vezettünk be, új mérnöki tervező szoftvert (SolidEdge) telepítettünk. De a vállalati kultúrának részét képezi a működési környezet korrekt kialakítása, az egyéni tudás, a szervezeti tudás, a kommunikáció fejlesztése is, melyek ezekben az induló években kezdték elnyerni mai formájukat.

Mindezek olyan dolgok, melyeket nem lehet kényszeredetten, fogcsikorgatva keresztülvinni. Túlélni viszontagságos időszakokat lehet összeszorított foggal – vállalati kultúrát fejleszteni, ezzel egy jövő stratégiai alapjait megteremteni azonban csak elkötelezettséggel, lelkesedéssel, hittel, jövőképpel, s a saját erőnkbe vetett bizalommal lehet.

Még ennél is lényegesebb volt, hogy az új bajai Ganz indulásakor a cég menedzsmentje, kollektívája és tulajdonosa megegyezett bizonyos értékekben, melyeket a hosszú távú stratégiai siker zálogainak tekintettek, hitet téve ezek fenntartása mellett és szövetségre lépve a jövő építése érdekében – ezen értékek közül pedig a leglényegesebb, minden másnak az alapja: a bizalom.

Ezek jegyében indult a bajai Ganz új korszaka – ezek megvalósításáról szólt történelmünk utolsó 12 esztendeje.

Az első tört évben (2007. utolsó 5 hónapja alatt) 500 millió Ft árbevételt produkáltunk, ez 2008. évben 1,2 milliárd, 2009. évben 1,5 milliárd Ft értékre emelkedett, stabil 110 fő körüli létszámmal.

A piaci munka aktivizálódásának emblematikus példája a finn piac újraélesztése. Finnországba az 1980-as évek végén (1992-ig) nagy volumenben szállítottunk Domino-67 típusú bizbert, 14 állomást szerelve fel ezzel. A kapcsolat történelmünk viharaiban megszakadt, viszont a 20 évi (egyébként kifogástalan) üzemelés után a finn vasutak tartalékalkatrész iránti igénye egyre égetőbbé vált. 2008-ban kiutazva Finnországba, mi a piaci igényt konstatáltuk örömmel, ők pedig azt, hogy a már halottnak hitt gyártó él, sőt virul, s a tartalék­alkatrészek szállítása éppen úgy biztosított, mint az egységek felújítása. A kapcsolat 2008-tól a mai napig számottevő volumenű rendszeres éves rendelésekben ölt testet.

Az új időszakból 2,5 esztendő telt el, amikor 2010. évben piacainkon alapvetően politikai okokra visszavezethető recesszió állt be, az egyébként megtervezett és előkészített vasúti tenderkiírások halasztásával, meglévők érvénytelenítésével, a fenntartási anyagok piacán pedig kötelezettségvállalási moratóriummal, késlekedő döntéshozatallal, adminisztratív nehézségekkel.

Az elhúzódó visszaeséshez történő alkalmazkodás érdekében Társaságunk szervezetét jelentősen leegyszerűsítettük és rugalmasabbá tettük – mai szervezetünk lényegében ekkor alakult ki. A Társaság létszáma lecsökkent 85 főre. Ezen túlmenően Társaságunk kapacitását kénytelen voltunk hozzáigazítani az átmenetileg lecsökkent munkaterheléshez. Ennek fő eszköze közös megegyezéssel történő munkaszerződés-módosítás révén a 4 napos munkahétre való ráállás volt, a havi besorolási bér 80%-ra történő csökkentése mellett. Ezekkel az intézkedésekkel a lényegesen csökkent volumen mellett is sikerült a Társaság gazdálkodási és pénzügyi stabilitását úgy megőrizni, hogy ezzel együtt a potenciális kapacitás és a képességek, azaz a későbbiekben majd fellendülő piac kiszolgálásához szükséges teljesítő­képesség megmaradtak.

Történelmünknek ez az epizódja, melyet okkal tekinthetünk az új cég szakítópróbájának is, rendkívül jelentős. Nincs rá ugyanis sok példa, hogy egy 100 fős nagyságrendű szervezetnél a kollektíva lojalitása, jövőképbe vetett hite és elkötelezettsége olyan erős legyen, hogy ne pusztán csak bizalmát helyezze egy közös stratégia követésébe, de annak érdekében áldozatot is hozzon.

Társaságunk számára a recesszív piaci helyzet 2011. április végéig tartott. Ekkor „lett Záhony”, megindult a fellendülés első projectje, a Záhony térségi széles nyomtávú vontatóvágány hálózat felújítása. Ezzel havi forgalmunk a megelőző mintegy másfél évig elhúzódó recesszív időszakra jellemző 50 – 60 millió Ft körüli értékről újra tartósan 100 millió Ft körüli értékre emelkedett.

Konszolidálódott a helyzet a fenntartási anyagok piacán (MÁV és MÁV Gépészet) is, az újonnan bevezetett – elektronikus árlejtést alkalmazó – beszerzési eljárásrenddel. Polgárjogot nyertek azok az általunk kezdeményezett új típusú szerződéses konstrukciók is, melynek keretében tartalék alkatrész szállítása helyett maguknak a gyártmányoknak javítását, komplett felújítását vállaljuk. Ezt a stratégiát a Stadlernél is sikerrel folytatjuk, akinek részére 2011. óta máig együttműködési megállapodás keretében újítunk fel áramszedőket.

A korridorvonalak felújítási projectjei pedig egyre nagyobb lendületet vettek. Záhony után új „hívószavak” határozták meg gyárunk életének mindennapjait: Kelenföld – Tárnok, Szajol – Püspökladány, Piliscsaba – Esztergom, Debrecen D-70 egységfelújítás, Zalaegerszeg állomás, Millér, Kenderes állomások – megannyi vasútfelújítási project, amely a jelfogós biztosító­berendezés rendszer valóságos reneszánszát hozta. Ez a fellendülés két Európai Uniós költségvetési cikluson átívelően ma is tart.

2011. évben szorosan megközelítettük az 1 milliárd Ft értékű árbevételt, majd 2012. és 2013. években meghaladtuk ezt az értéket – stabilan 85 fő körüli létszámmal, 100 millió Ft fölötti üzemi eredményekkel.

A 2014. év sok tekintetben hozott jelentős fejlődést Társaságunk számára. Piaci oldalon áttörést jelentett a Budapesti Közlekedési Vállalattal (BKV) való üzleti kapcsolat fellendülése, amely technológiai oldalon az elektronikai gyártás megerősödését jelentette.

Ez nem volt más, mint a Társaságunk által tudatosan követett stratégia gyümölcse: már a megelőző években megerősödött és jelentős súlyra tett szert a különböző városi közlekedési vállalatok (BKV, Szeged, Debrecen) felé történő értékesítés, amely 2014. évben a Tatra T5C5 villamosok felújításában való részvételben (szaggatók, vezérlők és egyéb berendezések szállítása) csúcsosodott ki. Ennek a projectnek a jelentősége túlmutatott azon, hogy új, hosszútávú (máig tartó), jelentős volumenű és jó jövedelmezőségű üzletágat alapoztunk meg – referenciát szereztünk vele újra önálló járműelektronikai gyártóként! Új szervezeti egységként létrehoztuk az Elektronika szereldét.

Ennek az esztendőnek nagy horderejű változása volt az is, hogy újra Társaságunk tulajdonába került az ingatlan, amely addig egy külön, önálló – jóllehet érdekeltségünkbe tartozó – cégbe volt szervezve. Az ipartelepi ingatlan tulajdonba vételét az tette lehetővé, hogy 2013. évben a telket két különálló helyrajzi számra osztottuk és az ún. „Méntelep” épületét értékesíteni tudtuk. Ez – különösen a régi ganzosok körében – érthetően ambivalens érzéseket kelt, hiszen ez a gazdag történelmi hagyományú, gyönyörű klasszicista stílusú műemlék épület évtizedekig a bajai Ganz szimbólumának számított, nem volt azonban az sem vitatható, hogy ezt az épületet racionálisan már a 90-es évek óta nem tudtuk kihasználni, állagmegóvása aránytalan terhet jelentett, esetleges felújítása pedig éves átlagforgalmunk nagyságrendjével egyező forrást igényelt volna. Értékesítése révén azonban forrás nyílott az ipartelep ingatlan fejlesztésére. Ennek első lépése 2014. évben egy új, bár kétségkívül nem high-tech, de kulturált forgácsolóműhely kialakítása volt egy azidáig alárendelt raktárhelyiségeket tartalmazó épületrészben, melynek eredményeképpen az addig szétszórtan, improvizált módon telepített forgácsológépek újszerű műhelyben lettek koncentrálva, melynek révén az üzemszervezés, -irányítás és a logisztikai folyamatok lényegesen hatékonyabbá váltak és a munkakörülmények nagymértékben javultak.

2014. évben – elsősorban a villamosfelújítási projectnek köszönhetően – a volumen jelentősen, 1,8 milliárd Ft értékre emelkedett, míg a létszám év végére megközelítette a 100 főt.

A létszámbővülés oka nemcsak a terhelés növekedése volt, hanem a személyi utódlás biztosítására törekvő – már korábban is folytatott, de ebben az évben új erőre kapó – tudatos foglalkoztatáspolitika is. A fizikai állományban több kulcsfontosságú szakmában sikerült biztosítanunk jóképességű, fiatal szakemberek felvételével képességeink és kapacitásunk fenntartását, a nyugdíjba vonuló tapasztalt munkatársak tudásának átvételét. Ez a következő években is folytatódott, melynek eredményeképpen mára elmondhatjuk, hogy a fizikai területen sikerült a személyi utánpótlás legfontosabb problémáit megoldani, az aktuális, ill. későbbi tudásátadás személyi előfeltételeit megteremteni. Ebben az évben regisztráltunk gyakorlati képzést folytató szervezetként, elsősorban gépi forgácsoló szakmai képzésben. Ezzel mintegy 20 év szünetelés után újra beindult gyárunkban a szakképzés. (Engedtessék meg e helyütt egy személyes megjegyzés: a szakképzés fél évszázaddal azután indult meg újra, hogy édesapám 1961-ben e gyárban megkezdte gépi forgácsoló szakoktatói tevékenységét, melyet 1989-ig folytatott.)

2014. évben beérett annak a több éves megelőző piaci munkának gyümölcse is, amelynek révén a MÁV aktív közreműködésünkkel programot dolgozott ki jelfogós technológiájú biztosító­berendezéssel felszerelt állomásainak felújítására. Megjelent az első jelfogó felújításról szóló tender, amely 2014. és 2015. években jelentős terhelést és árbevételt biztosított – főként pedig modellt alkotott a jövő számára, melynek életképességét a project sikere be is bizonyította. E program későbbi folytatása ugyanis a korridorvonalak felújításának majdani befejezése után is nagy volumenű biztosítóberendezés keresletét képes megteremteni. Miközben Társaságunknak csak évi néhány állomás felújítása is jelentős terhelést és árbevételt jelent, mégpedig a szóba jöhető állomások nagy számát tekintve hosszú távon is, addig a MÁV relatív csekély folyó ráfordítással – értékcsökkenésből finanszírozva – újszerű, évtizedes távlatban megbízható berendezésekhez jut.

A nagy vasútfelújítási projectek hívószavai ezekben az években a Szajol – Lökösháza, a Dél-Balaton I., majd II., Siófok állomás, a Piliscsaba – Esztergom, majd a Kelenföld – Pusztaszabolcs voltak. Ez utóbbiakkal léptünk a 2015. évbe, amely soha nem látott mértékű terhelést hozott, melynek leküzdésére – kiváltképpen az emlékezetes Siófok project kapcsán – minden erőnk megfeszítésére szükség volt. Ennek oka nem volt más, mint hogy ebben az évben a 2007-2013. uniós költségvetési ciklus elszámolási határideje okán minden projectet megindítottak, melynek fizikai befejezésére esély mutatkozott, messze túlterhelve a vasútépítési, ezen belül a bizber-építési szakma kapacitását. Sajátos körülmény, hogy sok project pedig azért volt nyitott, mert 2010. évben nem volt projectindítás – így a történelmi vissza­tekintésben a mélyen alulterhelt 2010. és a magasan túlterhelt 2015. évet együtt kell látni és értékelni.

A társaság árbevétele ebben az évben először meghaladta (mégpedig jelentősen) a 2 milliárd Ft értéket, a létszám elérte a 110 főt. Erősítettük a biztosító­berendezés szerelde kapacitását és a mérnökség személyi állományát. Utódlási céllal művezető-helyettesi munkaköröket hoztunk létre, több szellemi munkakörben pedig ígéretes pályakezdő szakemberekkel sikeresen oldottuk meg az utódlást. Utódlási programokat indítottunk a mérnökség területén is. A tudásátadás sokszor zökkenőkkel és konfliktusokkal teli, de a jövő elsőrangú zálogát megtestesítő feladatát – köszönhetően a tehetséges fiatal szakemberek nyitottságának és szorgalmának is – az esetek többségében sikeresen teljesítettük.

Ebben az esztendőben új lendületet vettek az évtizedekig háttérbe szorult / szorított, így égetően esedékes épületfelújítási munkák. Főépületünk műemléki védettsége a korlátozó szabályozás miatt ezt ugyan nem éppen megkönnyíti – másrészt büszkén vállalt kötelezettségünk is, hogy városunk egy jelentős műemlékének őrzője lehetünk. Az épületfelújítás terén követett fő elvünk: kicsi pénzekből / közvetlenül iparosokkal, vállalkozói lánc nélkül / lépésről lépésre, de folyamatosan / jó gazda módjára, józan megfontolások alapján, mint otthon. Ennek eredménye volt, hogy az ingatlan nem újult meg egyik napról a másikra, 5 év kellett, míg nagyobb részben körbeértünk az 1,7 hektáron fekvő ingatlankomplexum tetőin, külső és belső homlokzatain, a belső tereken – de mára elmondhatjuk, hogy mind kívül, mind belül kulturált, s esztétikus épített környezet vesz körbe bennünket. S mindez úgy, hogy ez soha nem terhelte meg érezhetően költségvetésünket. Ha városunk szempontjából épületeink külső megjelenése Társaságunk névjegykártyája, akkor ezt a teljesítményt joggal értékelhetjük az elmúlt fél évtized jeles sikertörténetének.

Ebben az évben két fontos gépünk (ERI-250, EEN-400) teljes felújítása, az MVI meg­munkáló­központnak pedig a kiváltása valósult meg. Jelentős fejlődés történt a technológia (klímakamra, hegesztőgép) és a technológiai infrastruktúra (műhelybútorzat, raklapmozgatók, mérlegek, kézi kisgépek, füstelszívók, stb.) terén is.

2016. évben a terhelés és a volumen visszamérséklődött egy „normálisan” magas szintre. Az, hogy az új uniós költségvetési ciklusban is jelentős forrásokat állítottak vasútfejlesztési célokra rendelkezésre (a teljes támogatási keret, IKOP és CEF együtt, meghaladja az 1.000 milliárd Ft-t), előrevetítette e magas szint tartós fennmaradását. Az elektronikai gyártás terhelését biztosító villamosfelújítási project ebben az évben a KCSV-7 villamosok felújításával bővült.

Az éves árbevétel megugrotta a 2 milliárd Ft értékű határt, a létszám 105 fővel jellemezhető.

A vasútfelújítási projectek újabb hívószavai a Rákos – Hatvan, a Mezőzombor – Bodrogkeresztúr – Sátoraljaújhely, a Kaba – Hajdúszoboszló – Ebes, a Dorog bővítés – részben ma is érvényesek.

A 2017. év legjelentősebb piaci fejleménye, hogy beindult a budapesti M3 metróvonal rekonstrukciója, melynek keretében felújításra, ill. korszerűsítésre kerülnek a vonal biztosító­berendezési, távközlési és diszpécser rendszerei. Ezzel lényegében új piaci szegmens nyílt meg számunkra. A mintegy 2,5 éves átfutási idejű project keretében mintegy 900 reléegység és 6 komplett távvezérlő szállítására szerződtünk.

2017. év árbevétele némileg alatta maradt a 2 milliárd Ft értéknek, a létszám stabilan 108 fő.

Az év során újfent jelentős utódlásokra került sor, jó képességű fiatal szakemberek felvételével, mind az alkatrészgyártás, a szereldék és a próbaterem területén, mind pedig több szellemi munkakörben is.

Társaságunk 2007. évi indulása óta jelentős súlyt fektet a gyártmány­fejlesztési tevékenységre, amely az évek során számos kisebb-nagyobb fejlesztésben öltött testet. Sok fejlesztés bár kevésbé látványos, mégis igen fontos volt, mások látványos műszaki megoldásokban öltöttek testet, mint pl. a pneumatikus trolibusz-áramszedő, a szárazellenállás, a nagyvasúti áramszedő, a vákuummegszakító, a „Domino” rendelkező asztalok izzós fényjelzőinek kiváltása félvezetős fényforrással, az „XC“ szakaszkapcsoló hajtás 24 V változata vagy éppen a nagy feltűnést keltő etiópiai prototípus villamos projectje.

2017/2018-ban azonban egy nyertes pályázat alapján – a szintén régi ganzos mérnökökből álló Sedulitas-Pro Kft. mérnökirodával közösen – olyan gyártmányt fejlesztettünk ki, amely hitünk szerint jövőnk egyik jelentős pillére lehet: egy elektromos önjáró buszok vontató­akkumulátorainak gyors­töltését ellátó innovatív töltő­berendezést. A fejlesztésnek lényege, hogy olyan nagy áramerősséggel működő gyorstöltő rendszert fejlesztettünk, amely különféle betáp-oldalakhoz (600 V DC, 3x 400 V AC, 10 kV AC) egyaránt illeszthető és az EU-s direktívákat figyelembe véve szabványos WIFI-alapú kommunikáció alkalmazása révén bármely típusú (Európában üzembehelyezett) elektromos busz akkumulátorainak nagy árammal történő gyors feltöltésére alkalmas.

Ez az év meghozta működési infrastruktúránk régtől fogva legégetőbb problémájának megoldását: a telephely fűtésének korszerűsítését, a szükséges fal- és tetőszigetelésekkel együtt. Ennek forrása 45%-ban állami támogatás (adókedvezmény formájában) volt. A 1,5 éven keresztül több ütemben kivitelezett, 2019-ben befejezett fejlesztés révén a régi, nem pusztán csak hatékonytalan, hanem végletesen leamortizálódott gőzfűtés teljes kiváltásra került.

2018. évben a volumen újra meghaladta a 2,2 milliárd Ft-t, 110 fő körüli létszámmal. A nagy vasútfelújítási projectek terhelésére a budapesti M3 metróvonal biztosító­berendezése adódott hozzá, de a MÁV saját rezsis beruházásai területén is rendre születtek számottevő értékű projectszerződések (pl. Keleti-pályaudvar váltóvezérlő-egységeinek időkapcsolóval való kiegészítése, szolnoki Do-70 egységek, stb.). Mindez a „bizber” területén erős túlterhelést hozott létre.

Az év során újabb Kísérlet – fejlesztés – innováció tárgyú pályázatot nyertünk, korszerű vizsgálóberendezés kifejlesztése Domino Integra típusú reléegységek (D-55, D-70) vizsgálatához tárgyában, melynek kivitelezése 2019. évben kezdődött meg. Az év jelentős műszaki fejlesztései az EF 18 típusú távvezérlő berendezések (metróvonal) korszerűsítő továbbfejlesztése, ill. az ezekhez tartozó áramköri kártyák vizsgáló berendezésének kifejlesztése volt.

Így léptünk a jubileumi, 2019. évbe. A folyó esztendő rendkívüli terhelése a 2015. évire emlékeztet, melynek oka, hogy az aktuális hétéves uniós költségvetési ciklus időben előrehaladott, így a projectek indítása összetorlódott. Az év bizberes hívószavai többek között Dorog állomás, Pusztaszabolcs – Dombóvár vonal kiegészítései, Hajdúszoboszló – Ebes vonal, a Rákos – Hatvan és Rákos – Gödöllő vonalak, s különösen pedig a Szeged – Hódmezővásárhely között épülő tram-train vonala. A terhelést lényegében az előző év létszámával, aktuálisan 114 fővel gyűrjük le.

Az év különleges fejleménye, hogy Társaságunk németországi telephellyel bővült, ahol mintegy 20 fő nyújt egy német öntödei partnernek ipari szolgáltatást, éves 1 millió Euro értékre tehető forgalommal. Ez egy új piaci szegmens születését jelenti, amelyben az együttműködés további formáinak megtalálása révén komoly távlatokat látunk. Ez azonban ma még nem történelem.

                                                                                              ***

Ha a fenti történelmi esszéből megértjük, hogy ez a gyár generációkon átívelően hány embernek nyújtott nem pusztán csak munkahelyet és jövedelmet, biztos és hosszútávú egzisztenciát, de – az egyéni életpálya során másutt is hasznosítható – szakmai és iparvállalati tudást is, ha felmérjük, hogy az adóbevételeken keresztül mekkora jövedelmet biztosított a szélesebb közösségnek, hogy gazdasági kapcsolatain keresztül milyen erős a kisugárzása a környék egyéb vállalkozásaira, ha felismerjük, hogy ipari kultúrát honosított meg és tart fenn a térségben, ha arra gondolunk, hogy e két emberöltő alatt mekkora tudás halmozódott fel benne, akkor tudunk helyes képet alkotni arról, mennyire jelentősen határozta meg ez a gyár a környezetét, mily mértékben járult hozzá városunkban az egyéni és a közösségi boldoguláshoz és milyen fontos értéket képvisel a jövő számára is. 120 család megélhetése, a helyi ipari kultúra fenntartása, építészeti emlékek megőrzője – ezt (is) jelenti a bajai Ganz.

A ma tudása 70 év alatt halmozódott fel – a mában benne rejlik az elmúlt 70 év minden napja és eseménye, a Ganznál valaha dolgozó összes munkatárs minden munkája. Emlékezzünk meg róluk a hála, s köszönet hangján. A gyár történetének olykor csaknem végzetessé váló mélypontjain azért tudott úrrá lenni, mert a benne felhalmozódott tudás, elkötelezettség és szorgalom értéket jelentett.

Az 1989-től írt történelem Pencz Rudolf ügyvezető igazgató munkája

Forrás: A 70 éves jubileumra kiadott vállalati Hírlevél, a teljes szöveg itt található

 

Galéria

 


Megosztás: