Menü Bezárás

A Bajai Hűtőipari Vállalat története

Megosztás:

Az 1960-as évek első felére, közepére esik a magyarországi hűtőipar jelentős bővítése, korszerűsítése. A gyors fagyasztáson alapuló ipari tartósítás elterjedése elérte hazánkat is. A minden adalékanyagtól mentes termékeink fagyasztásának bővülése már szükségessé tette új, termelő hűtőházak építését.

Így került  sor Baján is egy akkor modernnek tekinthető, a hűtőiparban ipari méretekben is jelentős hűtőház megépítésére. A Baja környéki társas gazdaságok, termelő szövetkezetek és a Duna völgyének jó termő talaja biztosították a nyersanyag termelését.

A terület időjárása, klímája, mely enyhe mediterrán hatású, ősidők óta kitűnő állagú, küllemű és zamatú gyümölcsöt és zöldséget érlelt, melyek alkalmasnak látszottak hűtőipari feldolgozás után jelentős nyugati-tőkés exportra is.

A Duna jelenléte biztosította a modern, öntözéses mezőgazdasági termelést. A hűtőházhoz partnerként jelentkező mezőgazdasági területek az alábbi helységekből kerültek ki: Miske, Fajsz, Dusnok, Bátaszék, Szeremle, Bátmonostor és Bátya.

Baja város vasúti és közúti megközelítése is megoldott volt. A Budapestről, a fővárosból Szerbiába vezető 51-es közút a Balkánra, a Nyugat-Európába jutást pedig az 55-ös közút és vasút a Duna hídon át az országos 6-os főútvonal érintésével biztosította. A kínálkozó kedvező körülmények felmérése után a Hűtőipari Országos Vállalat (HOV) már 1962-ben minisztertanácsi határozat alapján, állami nagy beruházásként határozta meg Baján egy új hűtőház megépítését.

A gyár terve tartalmazta egy 6700 t kapacitású, -20 C° hőmérsékletű hűtőtér, valamint 60 t/nap fagyasztó kapacitású, 5 db gyorsfagyasztó alagút megépítését. Tartalmazta még 2 db. összesen 120 t/nap kapacitású Flofreeze gyorsfagyasztó berendezés telepítését. A mirelite üzem éves termelését 9400 t késztermék előállítására készítették elő.

Ezek megépítése megtörtént, a tároló termek 4.8 m belmagassággal készültek, a gyártó munkaterület tartalmazta a 2000 m2 alapterületű, nyitott mirelite helyiséget, az 1000 m2-es téli feldolgozó helyiséget és a 700 m2-es hideg manipulációs teret.

A működést elősegítő egységek közül az alábbiak kerültek még megépítésre: gépház, hő központ, műszaki raktár, kazánház, TMK műhely. Készült még 7 db mélyfúrású kút 50 m3-es hidroglóbusszal, valamint jéggyár. A gyár teljes területe 7,9 hektáron fekszik.

Az 1965. évi tervezett gyárátadást megakadályozta egy tűzeset, mely a félkész épületet károsította. A gyár születésnapja 1966. augusztus 20-ra tehető, melyet kis ünnepség is hitelesített. Erre a születésnapi ünnepre úgy került sor, hogy a szociális és iroda épület, és az utcai-portai kerítés még nem volt kész. Az udvaron hatalmas ponyva sátrat vertek az építők és talán 30-40 dolgozóval ünnepelte születését a gyár.

Egy gyár történetében meg kell emlékezni azokról is, akik kitaposták az utat, a gyár jövőjének az útját, ami nem is lehetett könnyű. A HOV vezér igazgatója, Dr. Gulyás Béla kitartó szorgalmazása tette lehetővé, hogy Baján hűtőház épüljön.

Az embert próbáló kezdetek helyi munkamesterei:

  • Vásárhelyi György igazgató
  • Ozorai János főmérnök
  • Kunvári Károly főkönyvelő.

Kezdetben a gyár irodái a kivitelező cég ideiglenes, felvonulási épületeiben kaptak helyet. Az indulásnál nagy szükség volt az alapvető tevékenységekhez megfelelő, hozzá értő szakemberekre. A gyártás részére szakiskolában végzős fiatal szakembereket kapott a gyár a békéscsabai, csepeli, kaposvári hűtőházaktól. A gyártás gyakorlott vezetője a Debreceni Hűtőházból érkezett, a műszaki-energetikai területek vezetői felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkeztek, a hűtőraktár vezetője a Békéscsabai Hűtőházból jött. A bajai gyár is indított szakmai képzést érettségizett fiatalok részére, akik később a vezető gárdában kaptak helyet.

A hűtőipar a munkák megkezdéséhez félkész gyorsfagyasztott termékeket küldött befejezéshez más hűtőházaktól, de megkezdődött a helyi nyersanyag feldolgozása is. Ebben az 1966-os termelési évben szilva és kapor feldolgozása mellett végezték a kölcsön kapott kevésbé jó minőségű gyorsfagyasztott termékek átdolgozását is.

Az első gyártási évben a gyár területén nem volt semmilyen fűtési lehetőség, a dolgozóknak így kellett átvészelni a fagyos telet. (A minőségellenőrző laboratóriumban volt egy konyhai gáztűzhely, melynek a sütőjében állandóan benne volt valakinek a keze, vagy a lába.)

Komoly gondot okozott a munkáslétszám biztosítása. A városban szabad munkaerő csak a háztartásokban volt. A hirdetésekre elsősorban korábban az iparban még nem dolgozott háziasszonyok jelentkeztek. Nagy szükség volt a gyors szakmai képzésre, és a munkavállalók hozzá szoktatására az ipari tevékenységhez.

Hamarosan kiütköztek a termelési munkákat végző gépek, berendezések alapvető hibái is. A gépház kompresszorai, a gőz-kazán gyengesége, de a gyártás feldolgozó gépeinek gyakori meghibásodásai is hátráltatták a folyamatos termelést.

A gyártó gépsorok egy része az ekkor megszüntetett Kaposvári Hűtőházból származott és rossz hatásfokú, kiöregedett, könnyen meghibásodó gépekből állt.

Sok gépünket az NDK-ban gyártották és ezek nagyon gyenge, könnyen elromló, valószínűleg kipróbálatlan gépek voltak. A hazai gyártású berendezéseink sem voltak különbek és nyugati importból csak később vált lehetségessé termelékeny, minőségi munkát végző, tartós gépek beszerzése.

A gőzenergiát 2 db. Slatina típusú szén-tüzeléses kazán szolgáltatta nagyon sok problémával. A gépház kompresszorai is elavultak voltak, sok hőfokesést és gépleállást okoztak.

A sok akadály és buktató után csak 3-4 év múlva indulhatott be az eredeti terveknek megfelelő, mennyiségi és minőségi termelés.

Az indulást követően csak másfél évvel később készült el az irodaház és a szociális épületek többsége. A kezdeti munkás létszám erős fluktuációja után kialakult egy ütőképes, begyakorlott kollektíva, mely később a törzsgárdát adta.

A tanulóévek után a mezőgazdasági partnerekkel kötött szerződések alapján már, mint bázisgazdaságoktól történt az átvétel a feldolgozáshoz szükséges alapanyagok, a zöldségek és a gyümölcsök esetében.

A gyár termeltetési csoportja folyamatosan és szakszerűen felügyelte, a mezőgazdasági munkákat a vetéstől a betakarításig és szaktanácsokkal látta el a partnereket. A termeltetés egyik alapvető célja a nyersanyagok termesztéséhez  a vetőmagok és a szaporító anyag biztosítása, melyeknek a beszerzését a gyár a hűtőipari hagyományoknak megfelelően folyamatosan koordinálta.

Terv szerint a zöldségfélék közül a nagyüzemi termelés megvalósításához a zöldborsó, a paraj, a zöldbab és a csemegekukorica kapott elsőbbséget.

A kistermelőknek, az ekkor működő háztáji gazdaságoknak maradt az uborka, paradicsom, paprika, kelbimbó termesztése. Később még a karalábé, zeller, sárgarépa, és a pritamin paprika került bevonásra.

A gyümölcs esetében első sorban a meggy, a szamóca, az alma, szilva, sárgabarack, őszibarack, és a ribizli kerültek feldolgozásra.

A svéd Findus céggel jelentős kooperációban sikerült meghonosítani az  F-64-es fajta szamócát. Ez az intézkedés lehetővé tette éves szinten 500 t gyorsfagyasztott gyümölcs előállítását. Nyugati érdeklődés volt a gyorsfagyasztott meggy beszerzésére is és végül sikerült ösztönözni a környéken meggyfa telepítéseket, elsősorban Miskén, Vaskúton, Bátmonostoron, Mélykúton.

Gyorsfagyasztott. csemegekukorica gyártásához svéd partnerektől kitűnő vetőmagot is kaptunk és ezek alkalmassága alapozta meg, a helyi kedvező körülmények között, ennek a növénynek a tömeges termesztését.

Később indulhatott el a vöröshagyma kocka tömeges gyártása is, nagy részben nyugati exportra.  Kísérletek történtek gyümölcsleves gyártásra is különböző gyümölcsöből, de csupán a meggy volt alkalmas gyorsfagyasztott termék előállítására.

A termelés volumenét illetően a bajai hűtőház a hűtőiparban meglévő, 11 gyártással is foglalkozó hűtőházak között az élmezőnybe került. Lassan kialakult a törzsgárda és a szezonban ezen túl is a szerződött dolgozókkal kiegészülve 500 főt foglalkoztató üzemmé vált a gyár.

Baja önmagában nem tudta biztosítani ezt a létszámot, így a közeli településekről szállítottuk be a dolgozókat. Főleg Bácsbokod, Madaras, Katymár, Bátaszék, Szeremle, Bátmonostor, Vaskút és Gara helységekből jöttek a munkások. Ebben az időben a gyár már saját busszal szállította a munkásokat munkába és haza.

1973. évben már tarthatatlanná vált a gőz energia állandó elégtelensége a Slatina kazánok gyengesége miatt, beszerzésre került 2 db olajtüzelésű termokonténer típusú gőzkazán, melyek ezt követően biztosítani tudták a gyár gőzenergia igényét.

A jéggyárunk évi termelése ebben az időben 3500-4000 t volt. Az elektromos energia szükségletet 2X1,6 MVA teljesítményű szabadtéri transzformátoron keresztül kapta a gyár.

A hét mélyfúrású kútjából jó minőségű, napi 2500 m3 vizet lehetett nyerni, mely mennyiség fedezte a szükségletet. Itt rozsdátlanító berendezést is alkalmaztak.

Ezekben az években teljes kapacitásával tudott működni a gyár szinte minden területen, de működésének 13-14 éve alatt elhasználódott és megérett a rekonstrukcióra. Már 1978-ban iparági döntés született a felújításra és vele együtt egy bővítésre is, melyet közel egy időben kívántak megvalósítani.

A munkálatokat az 1979-1982. évek közötti időre tervezték, ahol a bővítés egy új hűtőháznak a régihez csatolását jelentette. A cél a meglévő gyári kapacitást  növelni  és elérni az éves 21.250 t/év termék legyártását.

A gyár átépítésének és felújításának jelentősebb változásai:

  • Új tároló termek száma 6 db. (1080 m2./db.)
  • Belmagasság: 8 m.
  • Rakathely: 12.936 db.
  • Tároló hőmérséklet: -25 C°
  • Fagyasztó berendezések száma: 8 db.
  • Fagyasztó kapacitás: 120 t/nap.

Az átépítés után az új gyártási, nyári üzemrész 4000 m2-re, a téli feldolgozó 1800 m2-re növekedett. Kialakításra kerültek az eddig hiányos szociális és egyéb járulékos helyiségek, valamint a lakatosok, nyersárú átvevők, műszerészek mikro-labor helyiségei.

A frissen beszerzett feldolgozó gépek mellett sajnos még így is maradtak régi rossz hatásfokúak is. Nyugati tőkés importból beszerelésre került 2 db APV szalagos gyorsfagyasztó berendezés és 1 db Mahü fejlesztésű fluid-vályús fagyasztó berendezés is.

Beállításra került gyorsfagyasztott almaszelet gyártásához Dániából vásárolt feldolgozó gépsor is. Sajnos a gépsort kiszolgáló, bérelt, USA gyártmányú 4 db alma hámozó gép sok gondot okozva folyamatosan meghibásodott.

Ebben az időben történt Baja környékén az almatermő területek kivágása. A gyár az ország észak-keleti részéből tudott csak alma nyersanyagot beszerezni. Mivel az érdeklődés is csökkent a termék iránt, az alma gyártás megszüntetésre került.

Meg kell említeni, hogy a rekonstrukció alatt az átépítések is zavarták a termelést és ez kisebb volumen visszaeséssel járt a gyártásnál.

Később már felfutott a termelés volumene és az ország 11 termelő hűtőházának az élmezőnyébe került a bajai gyár.

A -25 C°-os teremhűtés is már korszerűnek számított, de még beépítésre kerültek a terem ajtók mögé a jól bevált box-fagyasztók is, 90 t/nap kapacitással.

A korábban sok gondot okozó, hűtést-fagyasztást szolgáló dugattyús kompresszorokat modern, jó hatásfokú csavar kompresszorokra cserélte le gyár a gyakori munkaleállások megszüntetésére, a kielégítő fagyasztás elősegítésére.

Jelentős bérfagyasztást és bértárolást is végzett a gyár a húsiparral és a baromfi iparral kooperációban.

Ekkor már a termékeink 50-60 %-a nyugati, tőkés exportra, 30-35 %-a “demokratikus” exportra és a maradék hazai felhasználásra került.

A belföldi kiszállítások elsődleges területe Budapest, Bács-Kiskun megye déli része, Somogy, Baranya és Tolna megye.

A nyugat európai tőkés exportunk igen nagy változást igényelt a minőségi gyártás területén. A szigorú minőségi előírások betartásához és ennek felügyeletéhez igen komoly segítséget kaptunk a tőkés országok képviselőitől, mint partnerektől.

Ilyen cégek voltak, a svéd Findus és Foodimpex, vagy a német Wulff cég is.

A gyártáshoz, csomagoláshoz, esetenként komoly célgépeket is kaptunk ezektől a partnereinktől.

Európán kívülre is exportáltunk a termékeinkből a Közel-Keletre, Kuvaitba és Szaúd-Arábiába is. A gyár tárolóiban az áruforgás ebben az időben elérte a hatszoros értéket is, ami kb. 110.000 tonnának felelt meg.

Ezt követően nagy tételben gyártottuk a vöröshagyma kockát, főleg a nyugati igények kielégítésére.

A bővítés után, az 1980-as években a bajai gyár jelentősebb gyorsfagyasztott termékei az alábbiak voltak:

Magozott meggySzilva
ŐszibarackSzamóca
ParajZöldborsó
ZöldbabUborka
Csöves tengeriMorzsolt tengeri
KaralábéKarfiol
Par.paprikaZöld paprika
ZellerSárgarépa
ParadicsomVöröshagyma

A rendszerváltozás előtt, hűtőipari szinten évente verseny zajlott az ÉLÜZEM cím elnyeréséért. A bajai hűtőház 5 alkalommal részesült ebben a kitüntetésben, 1972, 1974, 1976, 1982 és 1987-ben.


Ezen időszak alatt a gyár megnevezése is folyamatosan változott: HOV Bajai Gyára, MAHÜ Bajai Gyára, Bajai Hűtőipari Vállalat (ekkor került hatáskörébe a Kecskeméti Hűtőház, mint leányvállalat).

1985. évben nyugdíjazás folytán igazgató váltásra került sor. Ez évtől Mari Tibor vette át a gyár vezetését.

1991-ben elkészült és átadásra került a bajai Petőfi szigeten, igazán gyönyörű környezetben, egy nagyon szép és méreteiben is jelentős üdülő a gyár dolgozói részére.

Meg kell emlékezni a bajai gyár egy maradandó kezdeményezéséről a termelő munkán kívül. A rendszeresen megrendezésre kerülő, már szinte Európa hírű HALFESZTIVÁL városi szintre emelése előtt, már az 1980-as évektől a hűtőház rendszeresen megrendezte a helyi, gyári HALFŐZŐ VERSENYT. A rendezvényen részt vett kb. 300 – 400 fő és a 20 – 25 bográcsban főtt halászlét a város akkori vezetői is megkóstolták. Az akkori országos HŰTŐIPARI HÍRADÓ újság bő tudósításban is megemlékezett minden ilyen eseményről, hiszen a gyár történetéhez tartozott.

1992-ben Magyarországon, az élelmiszeriparban elsőként, a bajai gyár kezdte el az ISO 9002 minőségbiztosítási rendszerre való áttérést. A felkészülés 1992 év májusától, 1993 szeptemberéig tartott, amikor is a TANÚSÍTVÁNY-t megkaptuk.

Ennek birtokában a tőkés országok részéről is jelentősen megélénkült a gyár gyorsfagyasztott áruival kapcsolatos érdeklődés.

Az üzemben bevezetésre került a zero-defect munkamódszer, külföldi adaptáció alapján, melynek hatására jelentős újítások is születtek, főleg a gyártmányok minőségének javítására, de alapját szolgálta a sikeres minőségi bérezésnek is.

A gyár dolgozói részére a bővítéssel kézilabda pálya is épült, melyen főleg kispályás labdarúgó meccsek zajlottak, a fiú csapat a városi bajnokságba is bekapcsolódott.

Ezen túlmenően még az asztalitenisz városi bajnokságban vettek részt a fiatalok.

Az 1990-es évtől felvetődött a gyár privatizálásának lehetősége és a gyár részvénytársasággá alakult. A Bajai Hűtőipari RT az 1993. dec.16.-i részvényvásárlási megállapodás aláírását követően, 1994. jan. 1.-től már az UNILEVER MAGYARORSZÁG Kft. szervezet keretében folytatta tevékenységét.

Ezt követően épületrészek átalakítására, műszaki, technológiai fejlesztésekre került sor. Különösen az IGLO dobozoló gépsor hozott nagy fejlődést a csomagolásban.

Megkezdődött az üzemi tevékenység számítógépes feldolgozása. Jelentős számú nagyteljesítményű számítógép került beszerzésre és alkalmazásra, megfelelő programok használatával.

 

KONYHAKERT márkanév alatt kisfogyasztói termékcsalád került bevezetésre.

Az új gyárvezetés megszüntette a teljesítménybérezést és órabéres elszámolást vezetett be. A vezetőség főleg két termék gyártására koncentrált, jelentősen növelte a gyorsfagyasztott zöldborsó és csemegekukorica gyártását.

Nagy súlyt helyeztek a létszám racionalizálására, több hullámban hajtottak végre létszámcsökkentést a fizikai és alkalmazotti állománycsoportban is.

Törekedtek a világszínvonalat jelentő higiéniai és minőségi termékgyártásra. Célul tűzték ki – és részeredmények is születtek –  a hűtőipari termelésben Magyarország nyugat európai színvonalra történő emelését. Az Unilevernek itt Magyarországon is voltak és vannak a növényolaj iparban tulajdonosi érdekeltségei.

2001. évben egy ipari átrendezéssel megváltak a Bajai Hűtőháztól és a GLOBUS tulajdonosi körnek értékesítették a gyárat. A tulajdonosváltások sorozata folytatódott, a bajai hűtőház mostani tulajdonosa a SUGO FOOD Kft. a 2018. évi sajnálatos lisztéria ügyet követően vette át a gyárat a Greenyard Frozen Hungary Kft.-től.

 

Az új tulajdonos számít a Baja környéki csemegekukorica bőség és minőség jótékony hatására, erre alapozza a termelés felfuttatását.

A belga érdekeltségű Roger & Roger csoporthoz tartozó tulajdonos más jelentős terveket is készül megvalósítani. Első ütemben 5,4 milliárd forintos beruházást kíván elvégezni. Létesül egy új chips gyártóüzem, mellette egy új zöldség fagyasztó sor és egy új fagyasztó raktár épület.

A magyar kormány 1,7 milliárd forintos támogatásával indul a beruházás, mely után a termékek 60 %-át kívánják exportálni. A tervek megvalósítása valóban igen jelentős változást hozhat a bajai hűtőház életében, a termelés volumenének emelésében, a minőségi munka javításában, és új munkahelyek teremtésében is.

 

Az írásban eltekintettem a személyes munkáról szóló megnyilatkozásoktól. Befejezésül megemlítem, hogy bár nem tartom annyira érdemnek, mint inkább szerencsének, hogy a születő gyár termelését illetően két munkatársammal, Molnár Jánossal és Pokorni Istvánnal együtt részese lehettem a ma már történelmet jelentő, úttörő munka indításának, majd a folytatásának is az aktív emberi kor végéig.

Kemény, izgalmas, szép munka volt, melyet a költő szavaival tudok csak méltón megköszönni: “Köszönjük élet! áldomásidat, Ez jó mulatság, férfimunka volt!”

 

Írta és a képeket rendelkezésünkre bocsátotta: Varga József üzemmérnök

Szerkesztette: Gönczi László

Sorozatszerkesztő: Hiezl József

Képgaléria 

 

 

 


Megosztás: