Az 1970-es években olyan nagymértékben növekedett a mezőgazdaságban a növénytermesztés és állattenyésztés, hogy a termékek feldolgozását végző vállalatok már nem tudták az előállított nyersanyagokat feldolgozni. Ezt a helyzetet érzékelve és látva a bajai térségben működő üzemek arra az elhatározásra jutottak, hogy közösen egy sertésvágóhíd létrehozását kezdeményezik Baján a megyei, a városi és a járási Pártbizottságoknál. A kezdeményezést a társadalmi szervek jóváhagyták és 1975-ben megalapították a Bácskai Vágó és Húsfeldolgozó Társulást.
Alapító tagok: a bajai térségben működő 19 termelő szövetkezet, 5 állami gazdaság, a nagytétényi sertéshizlaló vállalat és az Állatforgalmi és Húsipari Tröszt. Ebben az időben, az országban 10 millió sertést neveltek évente, melyből Bács-Kiskun megyében 1 millió db-t hizlaltak. A megyei területi adottságokból adódóan a nevelésben jelentős szerepet töltöttek be a háztáji gazdaságokban hizlalt sertések és ezek volumene, mely 45-50% között ingadozott. A megyében működő kiskunfélegyházi vágóhídon a felkínált sertések 15-20 %-át tudták csak levágni, ezért a többlet sertéseket 100-135 km-t utaztatva szállították az ország különböző vágóhídjaira. A húsipar területi elrendezése megyénként változó volt. Voltak olyan megyék, ahol csak a megyeszékhelyen működött sertés vágás és feldolgozás. Voltak olyan megyék, ahol a megyei vágóhidakon kívül egy-két gyáregység is működött, más-más településeken. Sajnos a vágókapacitás és az élő állat termelés nem volt összhangban, ezért fordult elő a korábban említett nagy szállítási távolság, ami jelentős 3-5 %-os súlycsökkenéssel is járt.
Az alapítók megbízták a budapesti székhelyű AGROBER-ÉLTI tervező irodát egy 60 db/órás kapacitású sertés vágóhíd és 1000 t/év nagyságrendű amerikai dobozsonka előállítású üzem tervezésére. E két fő tevékenység mellé szervesen kapcsolódott a darabolt húsrészek és félsertések exportja, a belföldi ellátást biztosító húskészítmény és zsírüzem. A beruházás lebonyolításával a kecskeméti AGROBER-t bízták meg, míg a beruházás fő vállalkozójaként a kecskeméti székhelyű DUTÉP vállalatot választották ki. A kivitelezésben részt vettek még olyan országos ismeretségű vállalatok is, mint pl.: ORSZAK, MEZŐGÉP MONOR, és mellette megyei kisebb vállalkozók is. A beruházás ún. zöldmezős beruházás volt, mely az ilyenkor jellemzően sok előnye mellett magával hozta a közművek, az úthálózat kiépítésének többlet költségét is.
Egy élelmiszeripari vállalat tervezésénél és telepítésénél jelentős higiéniai előírásokat kellett figyelembe venni és megvalósítani. Az amerikai exportra való termelés az előírásokat tovább bonyolította és nehezítette. Néhány alapelv:
- külön-külön bejárást kellett biztosítani a személyi forgalomnak és az un. tiszta és szennyes övezetnek
- az ingadozó víznyomás kiküszöbölése érdekében hidroglóbuszt kellett kiépíteni
- a városi vízminőség magas vastartalma miatt nem felelt meg az amerikai előírásoknak, ezért vas- és mangántalanítót kellett megvalósítani az előírt víz paramétereinek biztosítására
- a vízkimaradás meggátlása és megakadályozása miatt 500 m3 –s víztározót kellett megépíteni
- a feldolgozás során keletkező nagymennyiségű technológiai szennyvíz tisztítására szennyvízüzemet, valamint olyan műszaki kiegészítő berendezéseket kellett elhelyezni, melyek előtisztítóként üzemeltek a technológiában
A kivitelezés 1976-ban kezdődött el, melyhez a pénzügyi források rendelkezésre álltak, mivel az érvényes kormányrendeletek 50 %-os állami támogatást biztosítottak, a mezőgazdasági nagyüzemek által megvalósuló vállalati objektumok megépítéséhez.
A kivitelezés alatt a kezdeti 6 fős létszám egyik legnagyobb kihívása volt a dolgozói létszám szervezése és betanítása. Ennek megvalósításához segítséget kaptunk a Pápai Húskombináttól, a Budapesti Húsipari Vállalattól, ahol a dobozsonka gyártás fortélyait sajátíthattuk el. Az üzemi próbák megkezdése előtt Szegeden kaptunk lehetőséget – napi átjárás mellett – a vágási, a bélüzemi tevékenységek elsajátításához. A megyében ekkor még csak Kiskunfélegyházán folyt szakmunkás képzés, az itt végzős tanulókból ekkor még csak kevesen jöttek Bajára. Video filmen népszerűsítettük a húsipari szakmát az iskolákban és a falvakban. Tanulmányi szerződéseket kötöttünk a szegedi Élelmiszeripari Főiskolán tanuló hallgatókkal, akik a végzés után Bajára jöttek dolgozni.
Négy autóbuszt is vásároltunk, hogy a járás falvaiból a dolgozókat az üzembe be- és haza tudjuk szállítani. Az áldozatos munkát siker koronázta, mert 1981 januárjában már 780 dolgozóval kezdtük el az első gazdasági évünket. Ahogy a beruházásoknál lenni szokott ez sem volt mentes a pótmunkáktól és a határidők csúszásából annak ellenére, hogy a beruházást bonyolító AGROBER hetente rendszeres egyeztetést tartott a tervezőkkel és a kivitelezőkkel. Ahhoz, hogy a kivitelezőket kiszorítsuk az üzemből egy forgatókönyvet készítettünk az üzemek befejezésének sorrendiségéről, így el tudtuk érni, hogy 1979. november közepén levágtuk az első sertést a vágóvonalon. A következő év az üzemrészek folyamatos átadásával telt el részben. Ez idő alatt mindenki pontosan megismerte és begyakorolta a feladatát és naponta növelni tudtuk a vágási darabszámot.
A belföldi piac kiépítése volt a következő időszak legnagyobb feladata, mivel minden kereskedelmi egységnek meg volt korábbi beszállítója, akitől az árut rendelte. Az első jelentős stratégiai lépés az volt, hogy létre kellett hoznunk a folyamatosan bővülő saját kereskedelmi egységeinket, melyben nemcsak mennyiségi teljesítést értünk el, hanem megfelelő marketing munkával növeltük a vállalat ismertségét. Az évek alatt saját húsboltokat nyitottunk Baján, Kecskeméten, Kalocsán, Kiskunhalason, Bácsalmáson, Jánoshalmán, Madarason, Bácsbokodon, Nagybaracskán és Zamárdiban. Részlegesen üzemelő hurkaházakat telepítettünk a Balaton köré.
Árubemutatókat tartottunk Budapesten a nagyobb kerületi közért vállalatokkal közösen, annak érdekében, hogy beszállítói lehessünk egy-egy kerületi közértnek. Természetesen e mellett nagy gondot fordítottunk a belföldi húskészítmények állandó és jó minőségére és a bácskai ízek gondozására. Működésünk második évében már mi is részévé váltunk a magyar húsexportnak, ami kezdetben bőrös, szalonnás félsertésekből állt, majd később beindult a kartonozott kicsontozott húsrészek exportja is. Mindkét termék értékesítése fagyasztott állapotban történt, a fagyasztást elsősorban a bajai és dunakeszi hűtőházban oldottuk meg.
Az alapítók anyagi érdekeltsége a közös vállalatban
A 70-es és a 80-as évek a sertés ágazat felfutásáról szóltak, ami a sertés előállítás ciklikussága miatt időnként nehezítette a sertések elhelyezését. Vállalatunk egyaránt gondoskodott az alapítók által megtermelt sertések időbeni átvételéről, és az általuk integrált kistermelői sertések átvételéről is. Ezen túlmenően a jogi háttér lehetővé tette, hogy a vállalatnál képződött adózás előtti eredmény 40 %-a visszaosztható volt az alapítók között. Az alapítók az 1975-76-os évben nem arányosan állítottak elő sertést és nem arányosan járultak hozzá a kivitelezés költségeihez. Ennek a problémának az áthidalására megállapodtak abban, hogy a 40 % szétosztható eredmény 80 %-a az előállított sertések arányában, míg a fennmaradó 20 % a befizetett tőke arányában kerülnek kifizetésre. A vállalat az idő előrehaladásával évenként egyre több és több eredményt termelt. Az Állatforgalmi és Húsipari Tröszt a ráeső eredményt évenként felajánlotta a minőségi árualap előállítására.
Az első öt év eredményei:
- a vágási darabszámot megnöveltük 206 000 db-ról 285 000 db-ra
- az árbevételünk 1,5 milliárdról 2,5 milliárd Ft-ra nőtt
- az időszak végére 93 millió dollár árbevételt értünk el
- a kiváló gazdasági mutatók mellé jó vállalati eredmény is párosult, 44 millióról 170 millióra nőtt
- dolgozóknak minden évben több mint egy havi keresetnek megfelelő nyereségrészesedést fizettünk ki
Ez időszak alatt folytattuk a beruházásainkat is, először 1986-ban átadtuk az 1000 t egyszeri betárolású hűtőházat, a hozzátartozó iparvágánnyal, a hidegkonyhával, a mikrobiológiai laboratóriummal és a MEO-val. Ezzel a beruházással kiküszöböltük a magas bértárolási költséget, megszüntettük az export húsrészeknél jelentkező 3 %-os lé veszteséget. Megépítettük a szárazáru üzem második ütemét, mellyel megvalósulhatott egy jelentős kapacitásbővítés. A kapacitásunk a fejlesztés végére elérte az 1000 tonnát.
1989-ben megépítettünk egy kombinált marhavágó vonalat, ami a marhavágáson túlmenően alkalmas volt nagysúlyú sertések vágására is. A vágóvonal mellé egy gyorselőhűtőt és tároló hűtőt alakítottunk ki, mely kiegészült a csontozó üzemmel és az export húsrész csomagolóval. Ebben az időszakban kizárólagos beszállítói voltunk a McDonald’s Bábolnán üzemelő hamburger üzemének.
Az alapberuházás tervezésekor még más volt az elképzelés a túrából visszatérő gépkocsik belső és külső mosására, ezért ki kellett építenünk egy un. tiszta üzemi kocsi mosót, mely egyúttal alkalmas volt kamionok mosására is. A termelési volumenek folyamatos növekedése miatt ki kellett bővíteni a szociális létesítményeket, azaz új öltözőket kellett kialakítani, hogy feladatunkat el tudjuk látni és megfelelő szociális körülményeket biztosítsunk a több mint 1300 fős dolgozói létszámnak. A beruházás keretében megoldottuk a szakmunkás képzést is úgy, hogy előadó termet építettünk a tanulóink számára, az üzemben pedig egy tanműhelyt biztosítottunk a gyakorlati képzésre. Ezzel lehetővé tettük, hogy folyamatosan képezzük az utánpótlásunkat a 609. számú Szakmunkásképző Intézettel közösen, ahol a diákok a közismereti tantárgyakat tanulták, az üzemben pedig a szakma elméleti és gyakorlati képzése folyt. Nemcsak a munkavégzés feltételeit igyekeztünk folyamatosan bővíteni, hanem a kikapcsolódás és pihenés lehetőségét is szerettük volna növelni. A Petőfi szigeten faházakban tudtak pihenni dolgozóink, a nyári szabadságolások idejére Gradacon biztosítottunk családi pihenésre lehetőséget. Kibővítettük üzem-egészségügyi ellátásunkat is az általános orvosi ellátáson túlmenően bőrgyógyászati, hallásvizsgálati és fogászati ellátást biztosítottunk.
BÁCSHÚS Rt.
A rendszerváltás beindulásával az alapítók szorgalmazták a BÁCSHÚS részvénytársasággá való átalakítását.
Ennek a törekvésnek egyidejűleg több célja is volt. Az alapítók tulajdonukkal szabadon rendelkezhettek, részvényeiket értékesíthették. A továbbiakban nem volt számukra kötelező a sertések vágóhídra történő értékesítése, ezeket szabadon eladhatták.
Végül, de nem utolsósorban egy befektető keresése, akinek az újonnan megalapított részvénytársaságot el lehetett adni. Ennek köszönhetően 1990-ben megalakult a Bácskai Húsipari Részvénytársaság, a BÁCSHÚS RT. Egy éven belül az RT-t megvásárolta a „Pankl és Hoffmann” osztrák befektető csoport, így 1991-ben a BÁCSHÚS az első privatizált magyar húsipari vállalat volt.
A tulajdonosok később megvásárolták a Pécsett működő MŐBIUSZ húsipari vállalatot. 1995-ben úgy döntöttek, hogy DÉLHÚS RT. néven egyesítik a két vállalatot. Későbbiekben több tulajdonos váltás is történt, majd 2006-ban a vállalat beolvadt a PICK SZEGED RT-be.
Írta: Lendvai Tibor termelési és műszaki igazgató
Szerkesztette: Gönczi László
Sorozatszerkesztő: Hiezl József
Képgaléria
