Menü Bezárás

A Bajai Állami Gazdaság története

Megosztás:

A II. világháborút követő évek a magyar mezőgazdaság szerkezetére vonatkozóan alapvető változásokat eredményeztek, jelentős mértékű földreformra is sor került. Ennek kapcsán sok százezer, korábban nincstelen falusi család jutott kisebb-nagyobb földtulajdonhoz, aminek jelentős részét a 40-es évek végén termelőszövetkezetekbe szervezték. Ezzel párhuzamosan az állami tulajdonban lévő földeken pedig megkezdődött az Állami Gazdaságok kialakítása.

 

E folyamat során Baja térségében számos, általában 1500-2000 hektár (ha) területen termelő gazdaság alakult meg, mint pl. a csátaljai, a mátéháza-pusztai, a garai, a bácsborsódi, vagy a mohács-szigeti. A Bajai Tangazdaság pedig a kertészeti technikum gyakorló területeit biztosította. A kezdeti időszakban komoly nehézségek (pl. a gépesítettség szinte teljes hiánya, szakemberhiány, tenyészállatok, megfelelő épületek hiánya) jellemezték a gazdaságokat.

A kezdetek kezdete. Kétökrös szekér

Ezeket a hiányosságokat a gazdasági és pártirányítás fokozatosan igyekezett felszámolni, annak érdekében, hogy az állami gazdaságok mielőbb képesek legyenek végrehajtani az alábbi legfontosabb feladatokat:

  • vetőmag és tenyészállat előállítás,
  • tej, hús, gabona, gyümölcs, bor nagy volumenben történő termelése elsősorban a városi lakosság számára,
  • megfelelő mennyiségű és minőségű export termék előállítása,
  • szakemberek biztosítása, elsősorban a megalakulóban lévő termelőszövetkezetek számára és – a teljes foglalkoztatás elérése érdekében – elsősorban a falvakban – munkahelyek nyújtása.

Mivel az 1956-os forradalom után a termelőszövetkezetek nagy része megszűnt, 1961-ig, az újjászerveződés időszakáig a felsorolt legfontosabb feladatok még nagyobb jelentőséggel bírtak. Ugyanakkor ezekben az években már megkezdődött és állandósult a gazdaságok igen jelentős mértékű fejlesztése is.

A környező kisebb területű gazdaságokban jelentős területeken telepítettek szőlő és gyümölcs ültetvényeket, sorra épültek a szarvasmarha és sertés telepek, felépült a Bajai ÁG vetőmag üzeme, megkezdődött a vaskúti borászat és szeszfőzde, illetve a lucernaliszt készítő üzem építése is.

 

Megjelentek a szocialista országok mezőgépiparának termékei is, az MTZ, Belorusz, Super Zetor típusú traktorok, SZK típusú szovjet arató-cséplőgépek (kombájnok), a hozzájuk illeszthető munkagépekkel együtt.

Ebben az időszakban erősödött meg, és gyártott egyre korszerűbb erőgépeket a magyar mezőgépipar is. Példaként említhetők az UE-28, UE-40, D4K, D4KB traktorok a hozzájuk illeszthető munkagépekkel együtt. Ezek a korszerű, nagyteljesítményű gépi berendezések, valamint a felépült feldolgozó üzemek egyre nagyobb összefüggő területeket igényeltek, nagymennyiségű feldolgozásra váró terményre vártak, ezért erőteljesen felmerült a kisebb területű gazdaságok összevonásának szükségszerűsége.

Felismerte ezt az ország gazdasági-politikai vezetése is, melynek eredményeként 1961-ben nagyarányú cégösszevonásokra került sor. Megtörtént ez ebben a térségben is, ennek megfelelően 1961-ben mérlegösszevonás útján egyesültek a környezetben lévő gazdaságok, és bajai központtal 16.500 ha-on megalakult az ország egyik legnagyobb mezőgazdasági üzeme a Bajai Állami Gazdaság.

 

A gazdaság központja a volt Állami Méntelep épületegyüttesében, Baján került elhelyezésre.

A gazdaság kezdettől törekedett egy egészséges termelési szerkezet kialakítására. Ennek eredményeként a 60-as évek második felében mintegy:

  • 13.500 ha-on növénytermesztés (gabonafélék, kukorica, lucerna),
  • 1.400 ha-on szőlőtermesztés (kékfrankos, olaszrizling, kadarka, hárslevelű) ,
  • 1.600 ha-on gyümölcstermesztés folyt.

Egyre jelentősebb szerepet töltött be az állattenyésztés is:

  • 1.500 egyedet számláltak a tehenészeti telepeken,
  • 1.200 borjút neveltek évente,
  • 800 hízó marhát állítottak elő,
  • 900 volt az anyakocák száma és 
  • 16.000 hízott sertést bocsájtottak ki.

Ugyanebben az időszakban megkezdődött a meglévő feldolgozó üzemek bővítése és korszerűsítése, újak építése:

  • Évente 2.500 tonna lucernaliszt készült, amelynek nagy része exportra került.
  • 8.000 tonna takarmánykeveréket állítottak elő.
  • 6.000 tonna volt a vetőmagüzem éves termelése.
  • A vaskúti és csátaljai pincék tároló tere és áru kibocsátása éves szinten elérte a 40.000 hl-t.
  • Elkészült a Hűtőház 6.000 t/év kapacitással, ahol a gyümölcsök osztályozása, belföldre és exportpiacokra történő kiszállítása, valamint főként téli alma hűtőtárolása történt.
  • Mintegy 1.500 ha-on korszerű öntözőrendszert épített és működtetett a cég a lucerna és alma termesztés biztonságosabbá tétele érdekében.

Nagymértékben bővült és korszerűsödött az erő és munkagéppark: a 60-as évek végére 240 különböző teljesítményű erőgéppel és SZK-4, illetve SZK-5 típusú kombájnokkal rendelkezett a gazdaság, amelyekhez egyre korszerűbb és több művelet elvégzését biztosító munkagéppark is rendelkezésre állt.

Évről évre nagyobb értéket állított elő a kollektíva, amely ebben az időben már elérte a 3.000 fős létszámot. 1966-ban 240 millió Ft volt a termelési érték 20 millió Ft eredmény mellett, 1968-ra ezek az értékek 270 millió Ft-ra, illetve 25 millió Ft-ra növekedtek.

Visszatekintve az elmúlt évtizedekre megállapíthatjuk, hogy a gazdaság fénykora az 1970-es évekre és 1980-ra esik. Stabilizálódott a munkaerő állomány, a mintegy 3.000 fős kollektíva egyre nagyobb hányada legalább 10-20 éve dolgozott a gazdaságban. Egyre többen szereztek a munka mellett is különböző szakképesítést. A gazdaság a közös érdekek érvényesülését biztosító tartós kapcsolatok kialakítására törekedett a környező szakképző intézetekkel, így a kertészeti, és a közgazdasági technikummal és több szakmunkásképző iskolával, valamint a különböző felsőoktatási intézményekkel. Ennek eredményeként akkor már mintegy 300 fő rendelkezett felsőfokú, 500 munkatárs pedig középfokú végzettséggel. Folyamatosan nőtt a szakmunkások és a gazdaság által kiképzett betanított munkások száma és aránya. Mindezek eredményeként a cég területén gyakorlatilag nem volt szakemberhiány.

E folyamatok kedvező irányú változása érdekében sokat tett a gazdaság vezetése. Az üzemegységekben, kerületekben egyre színvonalasabb szociális létesítmények, üzemi konyhák működtek. Általánossá vált az autó- ill. mikrobuszos személyszállítás. Megszűnt az ún. időszakos foglalkoztatás. A cég vezetése arra törekedett, hogy minden állandó dolgozója részére 12 havi foglalkoztatást nyújtson. Korábban ugyanis a téli időszakban számos munkatárs részére ezt nem lehetett biztosítani. Mindezek eredményeként stabilizálódtak a jövedelmek, és megjelentek a szociális jellegű juttatások is, pl. az illetményföld, kedvezményes termékvásárlások, üdültetés, stb.
A gazdaság részéről gyakorlat volt – gazdasági, pl. állattartó telepek és szociális szempontok miatt – a szolgálati lakások rendelkezésre bocsátása.

1964-től pedig megkezdődött – a cég által több módon is támogatott – kedvezményes telek, fuvar, illetve kamatmentes kölcsön nyújtása mellett a lakásépítési akciók sora. Ennek ma is jól látható eredménye, hogy Baján a Kálvária és a Kocsis Pál utcák által határolt városrészben több száz lakást és családi házat építettek a gazdaság dolgozói.

 

Az 1970-es években nagyarányú fejlesztési programokat indított a cég:

  • 1972-ben megkezdődött és 1975-re befejeződött a 4.000 koca és éves szaporulata, azaz 80.000 hízó befogadására képes automatizált sertéskombinát építése, mely Európa egyik legnagyobb sertésüzeme volt. A nagyságrendekkel megnövekedett takarmányigény kielégítésére a sertéstelep szomszédságában korszerű terményszárító – tároló és takarmánykeverő üzem épült.
  • A tehenészeti ágazatban megtörtént a fajtaváltás, a magyar tarka és a Holstein fríz fajták keresztezésével létrehozott fajta képes volt akár az évi 5.000 literes tejtermelés elérésére is.
  • A korszerű technológiák, az állandósult magas szintű szakmai jelenlét, a megfelelő fajták és kemikáliák, a minden igényt kielégítő gépesítés (a Fortschritt gépcsalád az E-512, E-516 kombájnokkal, a nagyteljesítményű erőgépek, mint a Rába Steiger, K-700, T-150, valamint a hozzájuk fejlesztett munkagépek) elterjedésével állandósultak a magas hozamok és a kiváló minőség.
  • Korszerűsítésre kerültek a szőlő és gyümölcsültetvények, a borászati üzemek tároló kapacitása pedig több mint 100 ezer hl-re bővült. A fejlesztések során a legkorszerűbb borászati berendezések kerültek az ágazatba, új palackozó üzem is létesült. Mindezek eredményeként ugrásszerűen nőtt a kibocsátott mennyiség, az export. Több termék örvendett országos és nemzetközi hírnévnek, mint pl. a Vaskúti Nagyburgundi, Hárslevelű, vagy a Medoc Noir. A Vaskúti Kadarka népszerűsítése céljából került megalakításra – az országban elsőként – 1976-ban a még napjainkban is működő PAX CORPORIS Borlovagrend.

Tovább javultak a munkakörülmények, egyre színvonalasabb lett a szociális ellátás, az üzemegészségügy. Vontathatóvá átalakított autóbuszok szolgáltak a szabadban dolgozó munkatársak étkezőjeként, pihenő helyiségeként. Egyre többen vehették igénybe a vállalati és bérelt, valamint a szakszervezeti üdülőket. Intenzív volt a vállalati sportélet is. Lakásépítő szövetkezet pedig még 1979-ben is alakult. A gazdaság központja 1971-ben költözött az új, minden igényt kielégítő Árpád téri irodaházba.

A dinamikus fejlődés a számszaki eredmények javulásában is kifejeződött. A 70-es évek végére a 2 milliárd Ft termelési érték mellett 100 millió Ft nyereséget ért el a cég, az egy munkavállalóra jutó éves bér pedig elérte az 50.000 Ft-ot.

Érdekességként megjegyezzük, hogy 1973 és 1980 között hat alkalommal történt váltás a cég első számú vezetőjének személyében, ami – nem jellemző módon – nem okozott törést a vállalat működésében, sőt mint láthattuk a személyi változások ösztönzőleg hatottak a vezetésre és a kollektívára is.

Növelte a vállalat presztízsét, hogy 1977-ben megalakult a Bácskai Húsipari Közös Vállalat, melynek legnagyobb résztulajdonosa és beszállítója a gazdaság lett.

 

A látványos fejlődést, a szűkebb és tágabb környezetre gyakorolt folyamatosan erősödő hatást, az országos vezetés is elismerte, melynek eredményeként a gazdaságot 1976-ban MEZŐGAZDASÁGI KOMBINÁT-tá nyilvánították.

A kombináttá nyilvánítás erősítette a gazdaság piaci pozícióját és növelte az országos elismertségét.

 

 

Úgy véljük, hogy a kombinát meghatározó jelentőségű kezdeményezése, majd országos és nemzetközi szintű vállalkozása, a BAJAI KUKORICATERMELÉSI RENDSZER külön fejezetet érdemel.

A BKR 1972-ben 9 partnergazdaság részvételével alakult meg. Ezt megelőzően a gazdaság szakember állománya kidolgozta a kukoricatermesztés minden lényeges technológiai elemére kiterjedő technológiát, beleértve a magas színvonalú végrehajtáshoz szükséges vetőmag és kemikália szükségletet, valamint ezek biztosításának hátterét is.

A BKR sajátossága a többi termelési rendszerhez képest az volt, hogy a rendkívül drága nyugati erő- és munkagépekkel szemben a szocialista országokban előállított gépekkel oldotta meg a teljes technológia kivitelezését. A magyar Rába Steiger, a szovjet K-700, T-150 erőgépekre, az NDK Fortschritt kombájnokra és az ugyancsak szocialista országokban gyártott munkagépekre gondolunk itt.

A rendszer elterjesztése előtt a gazdaság egyik szántóföldi kerületében 2.000 ha-on élesben megtörtént a technológia nagyüzemi próbája. Ennek sikere jogosította fel a rendszer vezetőit arra, hogy megkezdjék országon belül a partnerhálózat kialakítását. A sikerek látványosak voltak, 1977-re már 140 partnergazdaság kapcsolódott a rendszerhez, a közösen művelt terület 200 ezer ha lett. A szakmai tudás, a géppark és a területi sajátosságok miatt a kezdeti – kukoricatermesztésre vonatkozó – technológia kiegészült a búza, lucerna, és napraforgó rendszerszerű termesztésére is.

 

 

A lényegi kérdés persze az, hogy az új technológia, a gépbeszerzés, a szaktanácsadás és művezetés költségei megtérültek-e? A válasz egyértelműen igen, hiszen a korábbi 4,0 – 5,0 t/ha kukorica hozamokkal szemben a partnerek átlaghozama elérte a 7,0 t/ha-t.

Fontosnak tartjuk megemlíteni, hogy a BKR fénykorában kilépett a nemzetközi piacra is: Moldáviában és Bulgáriában is dolgoztak a kollégák, gyakorlatilag ugyanolyan szolgáltatásokat nyújtva mint idehaza. Az eredmények látványosak voltak, a hozamok nem ritkán megduplázódtak. Kuriózum volt, hogy a 80-as évek elején bajai kezdeményezésre Mexikóban is megkezdődött egy szakértői, illetve oktatási projekt, melyben a BKR munkatársai is aktívan részt vettek. A nagy távolságra való tekintettel a szolgáltatás ott szellemi export formájában valósult meg.

1981-82-ben viszont sajnos megtört a kombinát fejlődésének lendülete. Ennek legfontosabb okai az alábbiak voltak:

  • A második olaj és nyersanyag árrobbanás hatására nagymértékben romlottak a cserearányok. A kombinát egyre nagyobb arányban használt fel nyugati importból származó gépeket, eszközöket, kemikáliákat, takarmány összetevőket, borászati anyagokat, az export ugyanakkor jobbára a szocialista országokba irányult.
  • A fentiek miatt ugrásszerűen növekedtek a termelési költségek, de a bevételek jó esetben is csak lineárisan nőttek.
  • A 70-es évek nagyléptékű fejlesztései igen jelentős hitelterheket róttak a cégre.
  • A szűkös fejlesztési lehetőségek miatt elmaradt a szőlő és gyümölcs ültetvények aktuális korszerűsítése.
  • A Szovjetunióban 1985-ben bevezetett alkoholtilalom gyakorlatilag lenullázta az odairányuló bor exportot.
  • A sertéskombinátban korábban nem feltételezett tartási, állategészségügyi problémák sora jelentkezett. Ezek negatívan hatottak a szaporulati, súlygyarapodási, következésképp a jövedelmezőségi viszonyokra. Mindezek további terheket róttak a szűkülő pénzügyi forrásokra.
  • A BKR közös vállalattá alakult, így a korábban ott keletkezett nyereség egyre kisebb hányada került vissza a kombináthoz.

Mindezek hatására a kombinát nyereségessége, fejlesztési forrásai fokozatosan csökkentek, majd az eredmények veszteségbe fordultak át.

Ebben a helyzetben érte 1989-90-ben a kombinátot a rendszerváltás. A kereskedelmi bankok nem finanszírozták tovább a cég működését, a kormányzat sem volt ebben érdekelt. Első lépésként privatizációra került sor, melynek során az értékesíthető vagyontárgyak, és a termőföld, a még meglévő ültetvények új tulajdonosokhoz, vagy bérlőkhöz kerültek, az üzemegységekből kft-k alakultak. Ami az első körben nem talált új tulajdonosra az az 1991-ben megkezdett felszámolás során került értékesítésre, ill. az állam tulajdonában maradt.

Ez a folyamat 1994-ben a cég megszűnésével zárult.

Készítette: Tóth György (e-mail: rockola90@gmail.com)

Források:
– Bajai Állami Gazdaság 1949-1969 (kézirat)
– A Bajai Mezőgazdasági Kombinát Üzemi Híradója 1982. január- február
– Színes prospektusok: Bajai Állami Gazdaság, Mezőgazdasági Kombinát Baja, Bajai Kukoricatermelési Rendszer
– A felhasznált fotókat Győri Béláné és Németh Attila bocsájtotta rendelkezésre.

Lektorálta: Farády László

Szerkesztette: Gönczi László

 

Képgaléria


Megosztás: