Tűz és ember kapcsolata az örök barát és örök ellenség viszonyaként fogalmazódik meg évezredek óta. Az árvizek mellett az emberi közösségek, települések legnagyobb katasztrófáját jelenti a tűzvész. Baja város történetében áldásként vagy pusztítóként a tűz és víz napjainkig jelen van.
A tűzvész nyomat évszázadok sem tudják eltörölni, mint azt a régészeti ásatások is bizonyítják. Az átégett földrétegek tanúskodnak arról, miként pecsételte meg a tűz emberi települések sorsát.
A tűz a görög mitológia szerint az istenek kiváltsága, jótéteményei csak őket illették. Nem véletlen, hogy a tüzet az emberek számára ellopó Prométheuszt oly kegyetlenül büntették. Az ókori görögöknél, rómaiaknál a tűznek istene volt, hozzá fordultak azok az emberek, kiknek mestersége közvetlenül a tűzhöz kapcsolódik – pl. kovácsok, fazekasok -, de neki mutatott be áldozatot mindenki, hogy a tűzvész elkerülje az emberi települést.
A katolikus vallásúak a védőszenthez, Szent Flóriánhoz imádkoznak, hogy a tűz pusztításától megvédje őket, de ő több tüzes mesterség, így a kéményseprők, kovácsok, pékek patrónusa is. Baján több Flórián szobor is található házakon, illetve a belvárosi templom mellett. Ez utóbbit május 4-én virággal halmozták el a város lakói, majd később a tűzoltók díszőrséget álltak mellette.
A félrevert harangok sajnos gyakran jeleztek Baja történetében tűzvészt. Az elérhető írott források szerint 1742 – 1839 között 902 tűzesetet rögzítettek, melynek következtében 892 építmény pusztult el. Bár a városi elöljáróság 1836-ban elrendelte, hogy minden utca köteles éjjeliőrt állítani, ez az intézkedés nem hozta meg a várt eredményt, hiszen az 1840-es nagy tűzvészben 2094 lakóház, illetve melléképület hamvadt el, s 46 ember lelte halálát. A város a csapást kiheverte, újjáépült, de továbbra sem oldódott meg a szervezett tűzoltás. A Bajai Önkéntes Tűzoltóegylet létrehozását egyfelől az országos szervezésnek, másfelől azoknak a személyeknek köszönhető, akik szívügyüknek tekintették a város és az egyén javainak, illetve az életnek a védelmét.
Széchenyi Ödön volt az, aki először a fővárosban, majd országosan is nagy energiával létrehozta az önkéntes, majd a hivatásos tűzoltóságot. Budapesten 1866-ban alakult az önkéntes tűzoltóság, majd 1870-ben – szintén Széchenyi Ödön gróf kezdeményezésére – jött létre a Magyar Országos Tűzoltószövetség. Rá egy évre Baján 1871. október 15-én értekezletet tartottak a tűzoltóegylet létrehozása érdekében. A cél, amit az akkori főbíró, Loósz Zsigmond, mint az értekezlet elnöke megfogalmazott, az volt, hogy a város polgárai „homlokuk verítékével szerzett vagyonukat a tűz ellen biztosítani igyekezzenek, párt, vallási és nemzetiségi melléktekintetek nélkül fogjanak egybe és haladjanak” a tűzoltás szervezése kapcsán. Az alakulás után a belügyminisztériumba felterjesztett alapszabályokat 1872-ben elfogadták, s az egylet megkezdte működését.
Kezdetben nem volt helyiségük sem, majd a városháza „kisebbik udvarában kaptak helyet”. Állami segélyt nem kaptak, s a működés feltételeit egyedül a polgárok adakozásából, illetve a város kevéske hozzájárulásával tudták biztosítani, s meg tudtak venni néhány olyan tűzoltószert, mellyel a vödrös tűzoltás helyébe egy hatékonyabb léphetett, de ez természetesen nem volt elegendő.
Tíz évvel később, 1882-ben történt jelentősebb változás. A tűzoltóegylet ugyanis többször hangoztatta, hogy a városban egy tűzőrtornyot kellene létesíteni, mely alkalmas arra, hogy onnan szemmel tartható legyen a város. A város és ferences rend bajai konventje szerződést kötött, miszerint a barátok templomuk tornyát évi 80 forintért átengedik, hogy ott őrtornyot építsenek ki. A torony a mai napig is ezt a formát őrzi, s bár pontos adatunk nincs arról, hogy meddig is működött a tűzvédelem szolgálatában, feltételezhető, hogy a két világháborúig is ezt a célt szolgálta.
Ebben az évben, 1882-ben új, s lényegesen kedvezőbb körülmények közé kerül az egylet az elhelyezés szempontjából. A város rendelkezésükre bocsájtott egy helyiséget az ún. Bartsch- féle telken a Czirfusz utcában.
A következő, 1883. évben ünnepelte az egylet a 4000. őrállást, s ez alkalomból Haynald Lajos kalocsai érsek, Széchenyi Ödön gróf és Türr István is levélben köszöntötte az önkéntes tűzoltókat. Ez évben lett a bajai tűzoltóegylet az országos szövetség tagja is.
Az egylet működésének hatékonyságát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy 1872-után előforduló tűzesetek között alig fordul elő olyan, mely egynél több házat érintene. Igaz, hogy az 1840-es nagy tűzvész után az újjáépítésnél mindenki igyekezett tűzvédelmi szempontból biztonságosabban építkezni. Az azonban, hogy a lángok nem terjedtek tova, már a szervezettebb oltásnak köszönhető. Az önkéntes tűzoltók ugyanis szakképzett tisztektől kaptak kiképzést.
A korai időkből nem tudjuk, mi is lehetett a tűzoltók felszerelése, annyit tudunk, hogy 1888-89-ben rendelkeztek egy „vasszerkezetű kocsifecskendővel”, valamint egy 14,5 méteres „tolólajtorjával”.
A város 1885-től gondot fordított az önkéntes tűzoltók jutalmazására is, s az összeget évi 250 Ft-ban állapította meg, s emelkedett az aktív tagok száma is, a korábbi 25-30 tagról, 52-re emelkedett.
Az egylet igen szűk anyagi lehetőségekkel rendelkezett. Mint azt a korabeli krónikás 1896-ban leírta: „A város közönségének oly irányú támogatása, a minővel más városokban találkozunk – egyletünknek osztályrészül nem jutott. Ámbár az nem a tűzoltóegylet iránti közönyben leli magyarázatát, hanem inkább az ipar és kereskedelem stagnálására vezethető vissza.”
Jelentősebb tűz nem fordult elő az önkéntes tűzoltóság létrehozása óta, s talán ezért nem történt jelentősebb változás a tűzoltóság szervezetében, felszereltségében, támogatásában sem. „A tűztől való félelem ezért midőn az isteni gondviselés a várost hosszabb időn át az elemek rombolásától megóvja, elhomályosodik. S csak akkor ébred ismét a tűzoltás fontosságának tudatára, ha a lángok megsemmisítéssel fenyegetik az emberi munka gyümölcsét” – írja 1910-ben Baja főjegyzője. A XX. század elején ugyanis több nagyobb tüzeset figyelmeztetett arra, hogy a tűzvédelem hatékonyabb szervezést igényel.
A Szállásvárosban, ahol zömmel kicsi, nádfedeles épületek voltak, 1905-ben hatalmas tűzvész pusztított. A törvényhatóság bizottságot hozott létre, melynek az volt a feladata, hogy szakértők bevonásával terjesszen elő egy javaslatot a tűzoltóság szervezésére vonatkozóan. A tervezet, melyet a bizottság beterjesztett, a legnagyobb szakértelemre vallott. A hivatásos városi tűzoltók létszámát 16 főben határozta meg, akiknek fizetése visszatérő kiadásként évente közel 19 000 koronát tenne ki. Beruházásként, a tűzoltófelszerelések beszerzésére közel 17 000 korona kellett volna. Ez az összeg nem tartalmazta az újabb vízforrások létesítését, pedig enélkül a tűzoltóság nem vehette fel a harcot a tűz ellen. A tervezet tehát a lehető legnagyobb részletességgel készült, de nem számolt a város anyagi helyzetével. Ahogy ezt a korban megfogalmazták: „Nem számolt azzal, hogy egy 20 000 lakosból álló város, ahol a kereskedelem és ipar pang, ahol a polgárok adófizető képessége a legnehezebb próbáknak van alávetve, évenkint 20 000 koronát, a községi pótadó 10%-át a tűzoltóintézmény fejlesztésére nem fordíthat.”
Az első világháborút megelőző időben, a már említett szállásvárosi nagy tüzeset mellett, szinte minden évben előfordult komolyabb tűz. így 1905-ben villámcsapás következtében kigyulladt a volt városi bérház épülete – ma az Eötvös utca Bartók utca határolta épülettömb -, ahol a posta volt, 1909-ben az Erzsébet királyné utcai fonógyár raktára, 1910-ben a Bruszt-féle gőzmalom, 1911-ben a Kőszegi-féle gépgyár. Bár az önkéntes tűzoltók derekas munkát végeztek, s megfékezték a tüzet, de egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy az önkéntes tűzoltóság mellett hivatásos tűzoltóságot kell létrehozni. Baja város törvényhatósági bizottsága is belátta, hogy tovább tarthatatlan az állapot, s a város tűzvédelmét lehetetlen ellátni a 4 „szolgai” rangban lévő tűzoltóval, illetve két hasonló beosztású toronyőrrel, hiszen az önkéntes tűzoltók napközben „polgári foglalkozásukat űzni kénytelenek”, így nem akkor állnak rendelkezésre, amikor a tűzoltás szempontjából leginkább szükség van rájuk.
Elkészítette tehát a város a tervezetet, s a Belügyminisztérium 1912-ben jóváhagyta a szabályrendeletet, s utasította a törvényhatóságot, hogy a szervezést saját hatáskörén belül hajtsa végre. A hivatásos tűzoltóság a következőkből állt: 1 fő tűzoltóparancsnok, 1 csővezető, 1 segédcsővezető, 8 városi tűzoltó, 5 tűzoltókocsis. Tűzoltófelszerelésük azonban nem volt. Az önkéntesek felszerelése is igen elavult, s hiányos, hiszen egy kocsifecskendőn és 4 vizes lajton kívül egy kisebb fecskendővel rendelkeztek. Az újonnan létrehozott szervezet közösen működött az önkéntesekkel.
Új tűzoltószerek beszerzésére 1913-ban került csak sor, nyomótömlőt, kihúzó- és horoglétrákat vásárolt a város. Mindez az első világháború előestéjén történt, s a háború miatt a tűzoltóság működése is szinte megbénult, hiszen két személytől eltekintve a tűzoltókat behívták katonának. A szünidő alatt alapkiképzésben részesült diákok látták el a tűzoltást, de ez nem volt megfelelő. Szerencsére a háború alatt jelentősebb tüzest nem fordult elő a városban.
Baja 1918 végén szerb megszállás alá került. Bár a tűzoltók közül egy kivételével mindenki visszatért a frontról, de a szerb városvezetés a közszolgálati alkalmazottak többségét ilyen vagy olyan indokkal elmozdította, így a tűzvédelem is bizonytalanná vált, hiszen a tűzoltóparancsnokká kinevezett szerb rendőrkapitány a tűzoltósággal nemigen törődött.
Új korszak kezdődött 1921-ben, amikor is a város felszabadult a szerb megszállás alól. A háború utáni nehéz helyzetben azonban a tűzoltóság fejlesztésére 1925-ig kevésbé volt lehetőség. Ekkor azonban elkészült egy korszerű tűzoltólaktanya, s a hivatásosok és önkéntesek végre korszerű körülmények közé kerültek 1918-1925 között a Bárány-szállóban volt a laktanya, melyben igen mostoha körülmények között kellett a szolgálatot ellátni.
Jelentős változást hozott ez az év abból a szempontból is, hogy megoldódott a szinte neuralgikus pont, vagyis tűz esetén az oltás mihamarabbi megkezdése, a gyors kivonulás lehetősége. Korábban ugyanis a riasztás és kivonulás a következőképp történt: a barátok templomán lévő őrtoronyban az őrség jelezte a tüzet. A jelzés után a bérkocsisok kötelesek voltak a tűzoltólaktanyába hajtani, s a felszerelést a tűzhöz kivontatni. „Míg a bérkocsisok elcsigázott lovaikkal a laktanyába hajtanak, míg a bérkocsiból ki és a tűzoltószerekbe átfognak és a tűzhelyszínre érnek” a tűzoltóság eredményes munkát már nemigen végezhet. De megeshetett az is, hogy „a bérkocsi-állomáson nincs kocsi, s a tűzoltóság összetett kezekkel kénytelen várni addig, míg egyik bérkocsis a fuvar és a bér egymáshoz való viszonyának hosszú mérlegelése után elhatározza, hogy 10 koronáért mégis érdemes a tűzhöz hajtani”.
A korabeli krónikás jól jellemezte a viszonyokat, de csak 1925-ben, mikor az új laktanya – mely ott volt, ahol jelenleg is – elkészült, akkor oldódott meg viszonylag elfogadhatóan a kivonulás kérdése. A tűzoltólaktanya mellett volt ugyanis a város gazdasági udvarának istállója – közvetlen kijárattal a laktanya udvarára -s riadó esetén 6 pár lovat tudtak befogni. A hat pár ló azonban nem kizárólag állt a tűzoltóság rendelkezésére, más munkákra is használták őket, de egy mindig – mint tűztartalék – csak erre a célra szolgált.
Jelentős előrelépés történt a technikai fejlesztés terén is a húszas évek második felében. A város egy locsolóautót vett, amely bár elsősorban köztisztasági feladatokat látott el, mégis ez volt a legfontosabb tűzoltószer, s a város ezért a tűzoltóság kezelésébe adta. Az utcalocsolási idény lényegében a nyári hónapokat jelentette, s az év nagyobbik részében valóban a tűzoltóság rendelkezésére állt.
A város villamosáram-szolgáltatása 1927-ben indult, s ez hatással volt a tűzoltóságra is, hiszen a laktanya mellett a város felszerelt egy elektromos szivattyút, mellyel egy 10 köbméteres tartályt táplált, és innen egy tűzcsappal a tűzoltóság könnyen feltölthette az eszközeit. Ez évben nevezték ki tűzoltóparancsnokká Horváth Iván gépészmérnököt, aki a városi közüzemek – Városi Gáz- és Villamosüzemek – igazgatója volt.
A tűzoltás hatékonyságának alapfeltétele a jó vízellátás. A város tanácsa 1928-ban fúratott egy kutat a városháza udvarán, mely elektromos szivattyúval gyors vízellátást biztosított. A városháza padlásán lévő tartály feltöltésével a Deák Ferenc utcai tűzcsapot is táplálni tudták. így a város központjában olyan vízforrás létesült, ahonnan a locsolóautót, mely fontos tűzoltó szerepet kapott, illetve a többi tartályt is fel lehetett tölteni. Igen jelentős ez a beruházás, mert nagyobb vízforrások csak a város peremén voltak.
Egy-egy nagyobb tüzeset felhívta a figyelmet a tűzvédelem fontosságára, s rendszerint hozzájárult a tűzoltóság fejlesztéséhez. Így a Róna-szanatórium 1927-ben történt égése után építették ki a 24 órás telefonszolgálatot, valamint a szanatórium tetőzetének nehéz oltása hozzájárult egy 24 méteres tolólétra megvásárlásához.
A tűzoltóság a tűz eloltása mellett a korai időktől kezdve mentési munkákat is ellátott. Így például az ún. Mészáros-ház – Baja első két szintes épülete – összeomlásakor, 1901-ben, a romok alól az önkéntes tűzoltók mentették az embereket.
A Vármegyék és Városok Országos Mentőegyesületének bajai fiókja 1929-ben kezdte meg működését a városi tűzoltóság szervezetén belül. Minthogy a hivatásos tűzoltóságnak minden egyes tagja az elsősegélynyújtásban már korábban is teljes kiképzést kapott, valamint megfelelő gyakorlattal is rendelkezett, a mentőszolgálatot a hivatásos tűzoltóságnak a szolgálatban lévő tagjai látták el, így a mentést és betegszállítást is.
A tűzoltás és mentés mellett az 1930-as évek második felétől – a várható háborúra való felkészülésnek megfelelően – a tűzoltóság jelentős szerepet kapott a légoltalom terén is. A hivatásos tűzoltóság a légoltalmi törvény végrehajtási utasításában előírt rendelkezéseken túl a város légoltalmi tervének elkészítésével, annak végrehajtásával, az összes légoltalmi eszköz beszerzésével és tárolásával is foglalkozott. A megnövekedett feladatokhoz arányában azonban nem nőtt a tűzoltóság létszáma, hiszen a megalakuláskor és az azt követő években 14-16 főből állt a hivatásos tűzoltóság. A II. Világháború alatt 16-17 tűzoltó teljesített szolgálatot. Mellettük s velük együtt vettek részt a tűzoltásban és mentésben az önkéntesek. A második világháború alatt számuk 45-49 között mozgott. Szerencsére Baja nem szenvedett jelentősebb károkat a háború alatt, de a tűzoltófelszerelések nagy részét elhurcolták, illetve a megfelelő karbantartás hiánya miatt tönkrementek.
Változások álltak be nem csak az ország, de a tűzoltóság életében is. Kormányrendelettel 1945 októberében megszüntették az önkéntes tűzoltóság szervezeteit, így a bajait is, valamint a Magyar Országos Tűzoltó Szövetséget.
Az egységes, állami tűzoltóság új szervezeti keretek között kezdte meg munkáját.
Az elhurcolt, illetve tönkrement felszerelések pótlása az infláció, illetve a gyártókapacitás hiánya miatt nehezen haladt. Az ötvenes években többször is változott a tűzoltóság szervezeti felépítése s a tűzoltóság technikai eszközeinek fejlesztése elsősorban a gépjárműpark növelését jelentette.
1947-ben a belügyminiszteri rendelet alapján a kormány átalakíttatta a Magyar Országos Tűzoltószövetséget. Az önkéntes tűzoltó testületeket, és a megyei tűzoltószövetségeket Tűzoltó Őrsökké alakították át, melyeket az Országos Tűzoltóparancsnokság felügyelt. A következő évben az önkormányzati hivatásos tűzoltóságokat – mint a Bajai Tűzoltóságot is – állami irányítás alá helyezték, ezzel lehetővé tették a tűzoltóságok egységes vezetését és fejlesztését.
1948. márciusában a tűzoltóság létszámát 13 főről 22 főre emelték. A város tűzoltóparancsnokának és a város vezetőségének kérelmére 2 tiszt és 20 legénység látta el a város tűzvédelmi, műszaki, légoltalmi feladatait. Az újonc tűzoltók 1 év ideiglenes kinevezést kaptak.
1950-ben létrehozták az első ötéves tervről szóló törvényt, mely megváltoztatta a tűzoltóság irányítási rendszerét. A törvény lényege, hogy a Belügyminisztériumban létrehoztak egy tűzrendészet! főosztályt, mely az új politikai helyzetnek megfelelő feladatokat és célokat határozott meg a tűzoltók részére:
- a tűzoltóság osztály- és alosztály-parancsnokságainak megerősítése,
- szakmai felkészültség javítása,
- felszerelések hiányának pótlása,
- üzemek állami tűzoltóőrsi hálózatának kiépítése.
A célkitűzések nem voltak valósághűek, mivel az állami és üzemi tűzoltóságok mennyisége, szintje és állapota a II. Világháború előtti színvonalon volt, és jelentős elmaradás mutatkozott náluk a népgazdaság fejlődéséhez képest.
1954-ben megszűntetik a Belügyminisztérium (továbbiakban: BM) Tűzrendészeti Főosztályát és helyébe a BM Országos Tűzrendészeti Parancsnokság kerül. Az Állami Tűzoltóság területi szervei teljes átalakítás alá kerültek.
A tűzoltóság életében a technikai fejlődést a háború utáni időszakban csak a tűzoltó gépjárműfecskendő fejlesztése jellemezte. Baja viszonylatában is próbáltak haladni a korral, és az 1948-1963-ig terjedő időszakban megpróbálták a lehető legjobb szereket beszerezni. Az akkori legjobb technikai eszközeik a következők voltak:
- Klöckner tartályos gépjárműfecskendő
- Puttonyfecskendő
- 400 és 800 liter/perces kismotorfecskendő
- CSD 350-es, 420-as és 710-es gépjárműfecskendők
- Kézi oltók
- Mercedes Benz tartályos gépjárműfecskendő
- Magirus gépjármű
1972. január 1-től az állami tűzoltóság területi szerveit a városi tanácsok irányítása alá helyezték, de a szakmai irányítása megmaradt a belügyminiszternél, illetőleg a felettes tűzoltóparancsnokok gyakorolták.
1975-ben következett be az első nagyobb változás a szolgálat teljesítésével kapcsolatban, mivel az addigi 24/24 órás rendszerről át kellett állniuk a 24/48 órás szolgálatra. Ez a változás megkövetelte a laktanya kibővítését, mivel ehhez a szolgálati rendhez létszámbővítésre volt szükség, amit már nem bírt volna el az épület. Az akkori parancsnok Lavati Miklós tűzoltó százados kérelmet nyújtott be a Városi Tanács VB Igazgatási Osztályának a laktanya kibővítésével kapcsolatban, melyben a tanács támogatását fejezte ki és meg is kezdődhettek a munkálatok. Az építkezés alatt a tűzoltók nagyon sokat segítettek a társadalmi munkákban, hogy minél hamarabb felépülhessen a laktanya új része.
Az 1980-as évek legnagyobb problémáját a tűzoltóság életében a felszerelések műszaki színvonala jelentette.
1990-es években, a rendszerváltás idején a németországi testvérváros, Weiblingen tűzoltói felvették a kapcsolatot a bajai tűzoltókkal, és a szélsőséges gépjárműviszonyok kezelése érdekében három még egészen jó állapotban lévő járművel támogatták a Bajai Tűzoltóságot. Ezekben az években a tűzoltóság új lehetőségeket kapott pályázatok terén, így élve ezekkel a lehetőségekkel, az elnyert pályázatok útján a technikai fejlődésük szembetűnő volt.
1996-ban nagyfokú változás következett be a tűzoltóság életében, mivel az állam hatásköréből kilépve újra a város fenntartása alá kerültek, így a bajai tűzoltóság a Baja Város Hivatásos Önkormányzati Tűzoltósága nevet kapta.
Ebben az évben két, a tűzoltók számára fontos törvény került megalkotásra. Kihirdették a szakma jelenlegi alaptörvényét, az 1996. évi XXXI. törvényt a tűz elleni védekezésről, a műszaki mentésről és tűzoltóságról, valamint a hivatásos állományúak szolgálati törvényét az 1996. évi XLIII. törvény a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról. A Bajai Tűzoltóság a jogszabályok és törvények alapján önállóan végezte feladatait, de szakmai felügyeletét a Belügyminisztérium az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóságon keresztül látta el.
2000. január 1.-vel megalakult a katasztrófavédelem Magyarországon, melyhez hozzátartozott a tűzoltóság és a polgárvédelem is, de békeidőszakban önállóan működő szervezetekként működtek.
Baja város viszonylatában nagyon jól jött, hogy a Bajai Tűzoltóság eszközök terén fejlődésnek indult, mert ebben az évben a káresetek száma a statisztikai adatok alapján is megduplázódott. Korábban főleg csak tűzoltáshoz megfelelő eszközökkel rendelkeztek, de a kibővült feladatok miatt, mint a műszaki mentés és segítségnyújtás, felszerelkeztek feszítővágókkal és hengerekkel, melyeket baleseteknél használtak.
Ez évben a személyi állomány utánpótlásánál keletkeztek problémák, mert az akkor érkező újoncok beiskoláztatása nem zajlott olyan zökkenőmentesen, és a tűzoltóságnál lévő fiatal tűzoltók kedvezőbb megélhetési módszerek fejében elhagyták Baja városát.
Ezekben az években több létesítményt a városban tűzvédelmi ellenőrzésnek vetettek alá. Ilyenek voltak például az iskolák, óvodák és közintézmények. Ellenőrzéseket végzett a tűzoltóság ezekben az intézményekben, és ha hiányosságokat talált, mindig segített annak megoldásában. Kialakult a tűzvizsgálati részleg, ahol azokat az eseteket vizsgálták ki részletesen, amiknél nagy volt a kár vagy személyi sérülés történt.
Az önkéntes tűzoltóság is kezdett új életre kapni a rendszerváltás után, és Baján már volt olyan önkéntes csoport, mely segítséget tudott nyújtani a hivatásos állománynak. A tűzoltóság felkészültségét is igazolta, hogy ebben az évben a nagy Tiszai árvíznél kiváló szakemberekként állták meg a helyüket. A Bajai Tűzoltóság technikai felszereltségét tekintve lépést tartott a megyei szinttel. Az évi költségvetés terhe is rendeződött az év végére, mivel a város pénzbeli támogatást biztosított a tűzoltóságnak, s ez által ki tudta fizetni a pótlékokat és a megmaradt pénzt szerek karbantartására tudták fordítani.
A 2004-es év során az eszközök kezdtek kiöregedni a tűzoltóságon. A legnagyobb gondot az IFA W50 L GL típusú tolólétrás autó okozta, mert nagyon sokszor meghibásodott és a javításra általában sok időt kellett várni, ennek következtében a tűzoltók korlátozva voltak a magasból mentésnél. A nagyobb felhőszakadások során mindig segítségre szorult a Bajai Tűzoltóság, ennek oka az volt, hogy összesen 5 darab szivattyúval rendelkeztek, mely nem volt elég a sok esővíz elvezetéséhez.
2005-ben Weiblingen testvérvárosi segítségével le tudták cserélni a régi létrás kocsit egy Daimler Benz típusú kosaras gépjárműre, mellyel hatékonyabban mentettek a magas épületekből. Az év hatalmas fejlődése volt a Holmatro CU 3040 NCT hidraulikus vágószerszám beszerzése, mellyel gyorsabban tudták kimenteni a közlekedési baleseteknél autóba szorult személyeket.
2006. évben nagy segítségül szolgált az újonnan beszerzett Mercedes AT 2-es gépjárműfecskendő, melyet pályázat útján szerzett meg a tűzoltóság. A pénzhiány miatt a vonulós állomány csak egy részének tudtak új mozgásérzékelőket biztosítani, amellyel a kivonulások során tájékozódhattak egymás hollétéről és állapotáról.
2008-ban 15 fővel emelték központilag a vonulós állomány létszámát, és ezeknek az embereknek központi keretből biztosították a védőfelszereléseiket. Az év során a Bajai Tűzoltóság szert tett egy új Mercedes Sprinter típusú országúti gyorsbeavatkozó autóra, illetve a régi Lada Niva gépjárművet értékesítve az abból kapott pénzből egy használt Ford Ranger-t vásárolt.
2008-ban nagy segítséget jelentett a laktanya életében, hogy az újonc tűzoltók ott helyben vehettek részt az alapkiképzésen, így rögtön rendelkezhettek helyismerettel, és az első hónapokban összeszokhattak tűzoltó társaikkal.
A 2002-től 2009-ig terjedő időszakban hatalmas technikai fejlődésen ment át a tűzoltóság. Az új eszközök használatához a hivatásos állomány tagjainak az elméleti és gyakorlati betanítás után vizsgát kellett tenniük. Láthatóvá vált a tűzoltóság életében, hogy az állandó elméleti és gyakorlati felmérések segítették a tűzoltókat a szakmai tudás elsajátításában, de egyben megóvta az eszközök állapotát is azáltal, hogy szakértő emberek használták.
Az önkéntes tűzoltóságokkal nagyon jó kapcsolatot ápoltak a bajai tűzoltók, ezt bizonyítja az is, hogy a tűzoltóságon lecserélésre kerülő szereket szétosztották az önkéntesek között.
2011 szeptemberében elfogadta a Parlament a katasztrófavédelmi csomagot és több változtatás után, de mégis e rendelet alapján működik a Tűzoltóság.
Az 1987-ben alakult önkéntes tűzoltók zászlajára a következő jelmondatot írták: „Istennek dicsőség, egymásnak segítség”. E szép mondat a hivatásos tűzoltók esetében ma is igaz. Hiszen a tűzoltók mindig akkor vannak jelen, amikor az embereken segíteni kell.
Források (kép és szöveg):
- Merk Zsuzsa – A bajai tűzoltóság története 1872-1945
- Végi Regina – Szakdolgozata 2012 Nemzeti Közszolgálati Egyetem
Egy kiállítás képei
1870-ben jött létre Magyarországon az első hivatásos tűzőrség. A Belügyminisztérium nagyszabású kiállítást szervezett 2020-ban a 150. évforduló alkalmából, mely később vándorkiállítássá alakult át.
Baján 1872-től származtatható a tevékenység, így 2022-ben ünnepeljük a 150. évfordulót.
A jeles évforduló alkalmából Bajára is ellátogatott a vándorkiállítás, mely a standard kiállítótáblák mellett – a Türr István Múzeum jóvoltából – kifejezetten bajai relikviákat is bemutatott a Bácskai Kultúrpalotában.
A Képgaléria második felében a kiállításról készült fotók láthatók.
A fotókat a kiállításról Gönczi László készítette
Szerkesztette: Gönczi László
Sorozatszerkesztő: Hiezl József
KÉPGALÉRIA
