Menü Bezárás

A Bajai Villamossági Gyár Ipartörténete

Megosztás:

Előszó: Ez a történet azért született meg, mert úgy gondoltam, hogy egy olyan gyárról, mint a Bajai Villamossági Gyár is volt, nem feledkezhet meg az utókor. Méltatlan dolog volna a ma még élőktől, ha nem emlékeznénk meg, nem tárnánk fel azt az ipartörténeti múltat, amelyet elődeinknek nagyon nagy nehézségek árán, sok áldozatvállalással, sikerrel megvívtak! Ez a küzdelem nem volt lokális, hasonló példák születtek ugyan ez idők alatt az ország más helyiségeiben is. ennek ellenére azt látni kell, hogy szó nem volt egyenlő esélyekről és egyenlő nehézségekről, minden egyes eset mondhatni egyedi.

Ezzel a történettel is fel szeretném hívni az utókori kollégák figyelmét arra, hogy van miért tisztelettel visszatekinteni elődeikre!

Ez a gyár, az országban működött hasonló, de a privatizációs időkben eltűnő gyárakhoz képest szerencsésnek mondhatja magát, mert más néven, de ma is  működik. Azonban én úgy vélem, hogy a gyár történetéből, lényeges pont az alapítás ideje és célja, majd ennek a vonalnak az áttekintése, addig, amíg az eredeti vonalon haladt. Az utána következő időszak már egy más közegben működő másik történet, amellyel itt most nem kívánok foglalkozni.

Küzdelmes út, egy kisipari, teherautó javító műhelytől a GANZ Villamossági Művek Bajai Készülék Gyáráig

Évszázadok óta Baját „kereskedő városként” ismerték szerte a hazában, amire minden adottsága megvolt a városon keresztülmenő utak és az, hogy több folyó összefolyása miatt a hajózás és a halászat is erősen, erre tette alkalmassá. Ennek ellenére sokan arról álmodoztak, hogy egyszer majd a város az iparáról is híres lehet. Ez a vágyuk nagyon soká valósult meg, de végül is ez is megtörtént.

1945-ig a városra a Mezőgazdaságon kívül a kézműipar és a szolgáltatás volt inkább jellemző. Itt működött a Schmidt Mezőgazdasági Gépgyár és a Salamon Gépgyár, de ezek kis kapacitású, inkább kisüzemek voltak, mint gyárak.

Az egyik ilyen kézműipari javító-szolgáltató kisüzem volt a későbbi időkben ifj. Nofficzer Ferenc autójavító műhelye is, amely néhány emberrel, főleg tehergépkocsik javítását végezte.

1949-ben megkezdett államosítások hatására, Baján is ugrásszerűen megindult a hazai ipar fejlődésének keserves rendszere. A történelem szerint a 20/1949-es kormányrendelet robbanásszerűen hatott. Sokan igyekeztek az eddig megszerzett vagyonukat menteni, de ez sajnos csak keveseknek sikerült, mint tudjuk ez országosan nagy tragédiák okozója volt, de ezt a folyamatot megállítani már nem lehetett! Így jött létre a Ganz Villamossági Művek Bajai Készülékgyárának jogelődje, amelyből hosszú sikeres és sikertelen szívós kitartással (ez közel húsz éves küzdelem volt), végül is egy nagyon jól szervezett, jó hírű vállalattá fejlődött. Egyértelműen leszögezhetjük azt a tényt, hogy a hibák nem a bajai szakemberek hozzá nem értéséből fakadtak, hanem ez a jelenség ugyan úgy begyűrűzött Bajára is, mint az ország egészterületére.

Az indulás nehéz évei

1949-ben az államosítást nem kerülhette el az ifj. Nofficzer Ferenc autójavító műhelye sem, mert az ott foglalkoztatott dolgozók száma meghaladta a tíz főt. (később már ennél kisebb műhelyeket is államosítottak). Ebből a műhelyből alapították a „Pécsi 14. sz. Autójavító Nemzeti Vállalat” Bajai telephelyét, amely a KPM alárendeltségében működött. Azonban ez a működési forma nem érte meg az egy éves működést sem, mert felsőbb döntésre a vállalatot 1950. október. 01-től a Bajai Tanács ellenőrzése alá vonták, vagyis az új szervezeti forma következtében úgynevezett „Tanácsi” gazdasági vállalattá alakult.

Az indulás évei a profilkereséssel, a vállalat stabilitásának kialakításával és egyéb nehézségekkel teltek el, ez a bizonytalanság lényegében 1958-ig tartott, miközben a vállalat neve is többször változott.

  • 1950-ben „Bajai Autójavító Állami Vállalat, Bajai Telephelye”
  • 1951-ben „Bajai Autójavító Vállalat”
  • 1952-1953-ban „Bajai Autójavító és Gépjavító Vállalat”
  • 1953-1955-ig „Bajai Vasipari és Mechanikai Javító Vállalat
  • 1955.február-tól „Bajai Fémipari Vállalat”

Az évek előre haladtával a termelő kapacitás folyamatosan növekedett. A telephely kezdetben a Dózsa György út. 50. sz. alatt volt, de ott a szükségesnél sokkal kisebb volt a munkavégzéshez nélkülözhetetlen terület, ezért a munkák egy részét a szabadban, az udvaron kellett elvégezni. De nem  csak a munkavégzéshez volt kevés a hely,  nem volt szociális létesítmény, iroda helyiség és még zárható raktárhelyiségek sem!

1951-ben már kissé enyhült a zsúfoltság azzal, hogy Király János géplakatos kisiparos „önként”, térítésmentesen, felajánlotta az Állam részére két műhelyét a hozzá tartozó udvarokkal együtt. Ugyanebben az évben Hunor Balázsné hasonló körülmények között ajánlotta fel Gumijavító műhelyét.

1952-ben (egy évvel később) Puch Ferenc Kovács, majd Illés György géplakatos is hallgatott az idők szavára és szintén „önként, térítésmentesen” felajánlották műhelyeiket és szerszámaikat az állam javára, melyeket végül is a Vállalat kapott meg.

1953-ban a Bajai Városi Tanács megszűntette az eddig önálló, de veszteségesen működő „Bajai Mérlegkészítő Mechanikai Javító Vállalatot”, amelyet szintén a későbbi Villamossági gyárba integrált.

Ezekkel az intézkedésekkel folyamatosan nőtt a gyár, termelő kapacitása és területe is.

Mindezek dacára  a gyár már kinőtte a telephelyeit, ezért a Város „könyvjóváírással” átvette és hozzácsatolta a „Bajai Erdőgazdaság Fűrészüzemének” telephelyét, ugyanakkor a Dózsa György úti telephelyet átadták a „Bajai Szikvízgyártó Vállalatnak”.

Király János és Puch Ferenc visszakapták a műhelyüket (erre eddig nem volt országos példa).

Az Óra, Rádió és Irodagép javító részlegek a régi telephelyükön maradtak.  1956. december. hóban a gyár átköltözött az időközben megüresedett „Esze Tamás” gyalogsági laktanyába, (Baja. Kölcsey Ferenc u. 31). Ez a telephely nagy volt, itt minden tevékenység elfért, de előbb ill. menet közben az új telephelyet a tevékenységnek megfelelően fel kellett újítani és szükség szerint át kellett alakítani. Később is jelentős  beruházások történtek, amelyek elősegítették a későbbi fejlesztéseket. Sajnálatos módon a gyakori vezető cserék nagyban gátolták a vállalat megerősödését.

Az új vezetők gyakorlatlansága, szakmai felkészületlensége és szükségtelen intézkedései nagyban visszafogták a gyár fejlődését. Végül is a sorrendben 6-ik új vállalati igazgató idejében erősödött meg a gyár szakmailag és gazdaságilag, kezdték megtalálni a nekik alkalmas profilokat.

1953-ban megkezdték a javító-szolgáltató tevékenység felszámolását, ill. részleges átszervezését. Egyes tevékenységeket átadtak más vállalkozásoknak, más szolgáltatások minőségét pedig létszámnöveléssel és új eszközök beszerzésével színvonalasabbá tettek. Egyben átálltak a külső megrendelők részére történő különféle alkatrészek és késztermékek gyártására.

Ilyenek voltak (a teljesség igénye nélkül) Pl.:

  • Hegesztőgépek  gyártása  (Villamos  ponthegesztő  gépek,   Ívhegesztő transzformátor, Egyenáramú ívhegesztő dinamók).
  • Tolósúlyos mérlegek gyártása
  • VERMOREL típusú, háti permetezőgépek gyártása (később a terméknek a gyártását átadták a Tiszakécskei Permetezőgép Gyárnak).
  • A borászat részére „Szénkénegezők” gyártása
  • Toló ellenállás család
  • Gerjesztő szabályozó család

1955-ben megkezdődött a:

  • A „Fekete asztali tűzhelyek” gyártása
  • Horganyzott vödrök gyártása
  • Kooperációs alkatrészgyártás az IKARUS- felé
  • Kétkarú orsós ablakemelők gyártása (1956-tól)
  • Légkürtök gyártása
  • Szívókürtők gyártása
  • ablakrögzítők és kitámasztók gyártása
  • „T elágazók” gyártása
  • Zsírzó gombok gyártása
  • Autóbusz napellenzők gyártása
  • Kofamérleg gyártása

Ezen tevékenységek mellett háttérbe szorult a teherautó javítás, amelynek folytatásához még, újabb beruházásokra lett volna szükség, ezért ezt a tevékenységet beszüntetve, átadták a Kiskunhalasi Autójavító Vállalatnak.

1956-ban, néhány kevésbé gazdaságos termék gyártásának beszüntetésével, a realitásoknak megfelelően profiltisztítást csináltak, egyben megkezdték a gyár stabilabb jövőjének megalapozását. Ez elsősorban néhány új termék gyártását,

és a műszaki állományú dolgozók számának növelését jelentette. Így kezdődött el a:

  • villamos motorok,
  • vízszivattyúk és házi vízellátó készülékek gyártása.

Saját egy- és háromfázisú motorral gyártott vízszivattyúk

Az új termékek gyártásához vas és színesfém öntödére volt szükség, mert sajnos ezeket külső vállalatoktól csak kis mennyiségben tudták beszerezni, ezért létrehozták a saját vas és színesfémöntő részlegüket.

1958-ban olyan nagy volt az országos kereslet a komplett, házi vízellátó berendezések iránt, hogy létrehozták a saját, egy és kétlépcsős centrifugál- szivattyúval felszerelt 80 literes és 200 literes berendezések gyártását, de a szivattyúkat tartály nélkül is szállították. Az országos szervizelést Bajáról látták el! Ezekhez a berendezésekhez a villanymotort és a nyomáskapcsolót is a gyár állította elő.

1958-ban egy másik nagy beruházás is történt, amelynek keretében létrehozták a saját Galvanizáló és Csiszoló üzemüket is.

Az évek során történő gyakori új termék gyártása és azok későbbi más gyártók felé történő átadása, lényegében nem befolyásolta a gyár stabilitását, inkább megalapozta, és stabilizálta a dolgozóinak szakmai felkészültségét, amely később nagyon hasznosnak bizonyult. Piackutatási céllal állandóan figyelték, hogy az országban milyen termékek gyártására van igény, de nincs rá gyártó, aki az ellátásról gondoskodna. Ilyenkor, ha lehetőséget láttak azok gyártására, akkor viszonylag gyorsan, rugalmasan alkalmazkodtak a piaci igényekhez, bár ekkor hazánkban még nem ismertük (vagy már régen elfelejtettük) a piacgazdaság fogalmát.

A gyár jól összekovácsolódott szakembereiben olyan nagy volt a túlélési erő, hogy nagyon gyorsan tudtak alkalmazkodni az új helyzetekhez!

Látva a piaci igényeket, – részben titokban – különféle termékfejlesztéseket is kidolgoztak, pl.:

  • A Robot motorok gyártását
  • A lengőlapátos háztartási mosógép gyártását
  • A háztartási centrifuga gyártását

Sajnálatos módon ezek szériagyártására itt már nem került sor, mert az idő előre haladtával az egész ország területén, új gazdaságpolitikai elképzelések alapján a „Tanácsi Vállalati” formát megszűntették és ezt a gyárat is Minisztériumi felügyelet alá vonták. ez az új felállás a vállalatot más feladatok ellátásával bízta meg.

Ezeket a (legtöbbször gazdaságilag már önállósulni tudó) vállalatokat részben beolvasztották más, már korábban is Minisztériumi vezetés alátartozó Állami Vállalatokba, ezzel végleg megszűntetve az önállóságukat és profiljaikat (csak emberi erőforrásként számoltak velük). Vagy néhány már nagyobbra nőtt és erősebb vállalatot a továbbiakban Állami vállalatként működtettek.

1959-ben így a Bajai Gyár is a KGM felügyelete alá került, a „Bajai Villamossági Gyár” néven. Ekkor a gyár az 1954-es évben elért „Termelési értékének” már mintegy harmincszorosát, 1958-ban már a százszorosát érte el! A szolgáltatások és javítások együttes értéke elérte a 9 millió 602e Forintot, ami abban az időben nagyon jelentős teljesítménynek számított. Az IKARUS részére gyártott „kétkarú ablakemelőből” évi 31.683 darabot, a vízszivattyúkhoz szükséges villanymotorokból 7.280 darabot gyártottak, ezek nagy része kereskedelmi forgalomba is került. A lakossági nagyfokú érdeklődésére a VERMOREL háti permetezőgép gyártását sikerült úgy fel futtatani, hogy jelentős exportszállítás is történt belőlük a KGST országok felé.

Ezekben az időkben a gyártott termékek, más vállalathoz történő gyakori „átprofilizálása” a Tervgazdaság érdekeinek megfelelően, mindennapos gyakorlat volt. Itt is ez történt néhány terméknél, de szerencsére a hasonló módon odatelepített új termékek pótolták ezt a hiányt.

Érdemes néhány szót ejteni a létszám alakulásáról is.

Az államosításkor az akkor még teherautó javító műhely létszáma autószerelő szakmunkásokból állt. 1953-ban, a Finommechanikai vállalat beolvasztása után először 40, majd rövidesen 60 fővel emelkedett a létszám.

1958-ban, már 230 főt foglalkoztatott a gyár. Az alkalmazotti állományú 2 fő ekkor már 48 főre növekedett, Ebből a műszaki állomány 2 fő mérnök és 3 fő gépésztechnikus volt. A termelés felfutása megkívánta a műszaki állomány szükségszerű növekedését, művezetők, csoportvezetők, MEO – sok, termelés irányítók. Ebben az időben, a városban és környékén nem volt a fizikai munkásokból hiány, mert a mezőgazdasági átszervezések miatt sok munkaerő felszabadult.

A kezdetben a bérszínvonal átlagosan 1.350 Ft volt, ami az országos bérszínvonalhoz képest nem számított kevésnek. A termelékenység az 1958-ban az induláshoz képest 172 %-os volt.

1955-ig a vállalat nagyon nagy veszteségekkel küzdött, de ezt a jelzett időpontra, már sikerült egyenesbe hozni. Sajnos az 1956-os nagy jeges árvíz miatt a termelés megtorpant, amelyet a következő évben sikerült újra egyenesbe hozni. 1958-ban a felmérések szerint az országban hiány volt, a villamos kismotorok ellátásában, ezért a vállalat kezdeményezésére, a felsőbb hatóságok segítségével a gyárban megindul egy ezzel kapcsolatos nagyobb beruházás megvalósítása. Sajnos ebből a tervezett kismotorgyártásból nem valósult meg semmi, de a beruházás más termékek gyártására felhasználható volt. Az is látható volt, hogy a termelésnövelés, eredményesen csak is az egyidejű műszaki fejlesztések és a jól képzett szakember utánpótlással oldható meg. Ennek érdekében a gyár a Pécsi Zipernowsky Károly Gépipari Technikum segítségével megkezdte  saját műszaki szakembereinek kinevelését.

1959-től a Gyár már a korábban említett módon átkerülve a KGM-hez, felvette a Bajai Villamossági Gyár nevet, amellyel szép szakmai karriert futott be. A KGM- hez csatolás újabb, a feladatokhoz több, már nagyon szükséges beruházást kellett megvalósítani, amely növelte a szerszámgépparkot, és megoldotta a súlyos energia hiányból adódó problémát. Közben a korábban elkészült galván üzem bővítése is megtörtént.

1960-ban a gyár által előállított gerjesztők, laboratóriumi elektromos kemencék, háztartási porszívók, Görög és Egyiptomi exportszállításra is kerültek. A porszívókat nagyobb mennyiségben, Jugoszláviába és Törökországba is exportálták. Ezekhez a motorokat kezdetben a Budapesti Villamos Kismotorgyár VKM (SZK 37 típus), majd később az Ipari Műszergyár (Iklad) szállította.

1961-ben a vállalat megszervezte a saját új termelésirányítási rendszerét, amely igen hatásosnak bizonyult. 1962-ben újabb termékek gyártását vezették be, ill. vettek át más vállalatoktól.

Ilyenek voltak pl:

  • A vasúti villamos fűtés készülékei
  • A vasúti világítás főkapcsolók
  • A Mozdony Kontrollerek
  • A vasúti feszültségszabályozók

Egymást követték az újabb szerelőszalagok beállításai. 1961-ben új telephelyet alakítottak ki Vaskúton, itt főként az öntödei, munkák és a vízszivattyúk, valamint a házi vízellátó berendezések gyártása történt. Baján a törzsgyárban újabb műhelyek kezdték meg a működésüket. A forgácsoló műhely korszerűsítésével megnövekedett a forgácsoló kapacitás is.

1962-ben a fejlődés igényeihez igazodva, a jól képzett szakember utánpótlására, Baján megkezdte működését a Bláthy Ottó Felsőfokú Technikum kihelyezett esti tagozata. Ebben az évben dinamikus fejlődés jellemezte a vállalatot. Jól mutatja ezt az, hogy míg 1959-ben a teljes termelési érték 43 034 000,- Ft volt 430 dolgozó által. Öt év múlva már 141 842 000,-Ft-ra emelkedett, 842 dolgozó produktumaként.

A háztartási porszívók garanciális és garancián túli javítását az egész ország területén, kezdetben a gyár saját Márkaszervize látta el Bajáról (a termék nagyon sikeres volt és csak ritkán volt szükség, javításra. A GELKA szerviz hálózat kiépülése és a porszívók nagyarányú elterjedése miatt, ezt a tevékenységet átadták a GELKÁ-nak. A Vízszivattyúk és vízellátó berendezések javítását az egész ország területén, továbbra is a gyár Márkaszervize végezte!

Most már a gyár stabil működéssel nézhetett a jövőbe, de az idő nem állt meg és Magyarországon a nagyobb termelési eredmények elérése érdekében az ipart folyamatosan átszervezték. Ha egy cég gyengének mutatkozott, akkor azért, ha túl stabilnak látszott, akkor azért került bele ebbe az előre nem látható körbe.

Természetes folyamat az, hogy egy ország ipari termelése érdeke, minden helyi érdeket felülír, ezért hát ezt a gyárat is, az anyavállalat gyártói kapacitásának bővítése érdekében, valamint a meghirdetett vidéki iparpolitika érdekében 1963-ban egyesítették a Budapesti székhelyű: GANZ VILLAMOSSÁGI MŰVEKKEL.

A gyár új neve: „GANZ VILLAMOSSÁGI MŰVEK BAJAI KÉSZÜLÉK GYÁRA” lett. Ez nemcsak név és tulajdonos váltást jelentett, hanem Budapestről sokféle új termék gyártása is átkerült Bajára, ezek különféle vasút biztosító berendezések voltak. Ezzel egyidejűleg Baján profiltisztítás történt, így került át vízszivattyú és vízellátó berendezések gyártása Ikladra az IMI-hez, azzal az indokolással, hogy az utóbbi években a szivattyú motorokat már az IMI gyártotta, tehát akkor bizonyára képes a teljes szivattyú profil gyártására is. A porszívók gyártása Téglásra a Hajdúsági Iparművek- hez (HIM), a vasúti fűtőkészülékek gyártása Pápára az ELEKTHERMAX gyárhoz került, stb. Természetesen az átadott termékek garanciális és garancián túli javításáról is  az új gyárnak kellett gondoskodnia, ezt tisztességgel meg is oldotta. Rövid idő után azonban a szivattyúk szervizelését, kapacitás hiánya miatt megszüntették.

Az említett folyamat a bajai dolgozók körében bizonyos ellenérzéseket generált, mert féltették, a sok nehéz év alatt nehezen kialakított önállóságuk fennmaradását. A GANZ gyár vezetése mérlegelve a dolgokat, bölcs döntéssel Önálló önelszámoló gyáregységként működtette a bajai gyárát, így aztán a szeret kifogták a vitorlából! Ekkor a gyár, már a termelésének stabilitása érdekében, többféle vasút biztosító elem pl. különféle relék, ill. készülék gyártását átvette a Budapesti Telefongyártól.

NDK licence alapján megkezdték a WSSB típusú elektromechanikus vasúti váltó motorok gyártását. A házgyári építkezések jelentős országos felfutásának következtében a Felvonógyárban SCHINDLER licenc alapján nagy mennyiségben készült liftekhez is a bajai gyár készítette a jelfogókat, főkapcsolókat és más elektromos szerelvényeket. Ez már nagy műszaki felelősséget és szaktudást igényelt, de a gyár ekkor már rendelkezett ezzel az adottságokkal.

Időközben az országban nagyon felfutott a vasút modernizálása, új vonalak korszerűsítése, ezzel együtt megnövekedett az ehhez szükséges berendezések és készülék iránti kereslet. A gyár felettes hatósága újabb átszervezéssel a teljes vasút vezérlő és biztosítóberendezés gyártást, a Telefongyártól át profilírozta a Budapesti GANZ Villamossági Gyárhoz.

Ennek az új tevékenységnek az ellátására az anya gyár területén nem állt rendelkezésre elegendő hely és gyártási kapacitás, ezért úgy döntöttek, hogy ezt a profilt a bajai gyáregységbe telepítik.

Az elsők között kezdték el a Svájci INTEGRA licenc alapján, az alábbi termékek gyártását:

  • DOMINO 55 (D55)
  • DOMONO 70 (D70) típusú Állomásvezérlő rendszerek gyártását.
  • vasúti csatlások
  • vasúti kontaktorok
  • Elektro-pneumatikus szelepek
  • Vasúti kicsi fűtő készülék
  • Vasúti világítási főkapcsoló
  • Vasúti feszültségszabályozó
    stb.

Megjegyzés: a Bajai gyárrészéről, a vasútbiztosító berendezések teljes körű átvétele a Telefongyártól, megkívánta az ezzel a témával foglalkozó fejlesztő szakemberek átvételét is. Ez azt jelentette, hogy amíg a gyár műszakilag felkészült a gyártás megkezdésére, addig a budapesti szakemberek a GVM budapesti gyárában végezték a munkájukat, majd ezt következően települt a gyártás Bajára.

 

 

Egy kis kiegészítés a Bajai gyár történetéhez.

A Gyulai RELÉ GYÁR. (1986.01.07.-1989)

Az államosítás után a hazai iparfejlesztések jelentős része Budapestre koncentrálódott, köztudott, hogy ennek következtében Budapesten egyre nagyobb munkaerőhiánnyal küzdöttek a vállalatok. Ezzel szemben a vidéki városokban a mezőgazdaság átszervezésének következtében, jelentős munkaerő többlet keletkezett,

ezért ebből rengeteg feszültség keletkezett. Az 1960-as években már a budapesti nagy vállalatok (később már a kisebbek egy része is), a felettes hatóságaik nyomására vidéken kerestek olyan helyeket, ahol új gyáregység létrehozatalával, át tudták helyezni egyes termékeik gyártását.

Nevezetesen a Budapesten működő, nagyhírű Telefon Gyár is kénytelen volt több vidéki gyáregységet is létrehozni (Bugyi Községben, Gyula, stb.).

1969-ben a Vasút biztosító berendezésekhez szükséges relé gyártást Gyulára került, Először egy használaton kívüli kisebb ipari üzem helyén, kisebb beruházásokkal 1969. november. 01.-vel, indult meg a termelés. Ezt megelőzte a dolgozók budapesti betanítása. Gyulán a TRT gyáregységében az induláskor a miniatűr és törpe jelfogók szerelésével kezdték a munkát, ehhez az alkatrészeket még Budapestről az törzsgyártól kapták. Ezeket fokozatosan, az időközben Gyulán létrehozott alkatrész gyártó műhelyben készült alkatrészekkel váltották fel. Így a gyáregységben folyt a teljes szerelési tevékenységen kívül az alkatrészek prés- és forgácsolási technológiával történő előállítása. A műanyag alkatrészek, a speciális kötőelemek és a galván bevonatok a törzsgyári kooperációban készültek.

1973-ban a gyártás, az XJ típusú Integra jelfogók, gyártásának a gyáregységbe történő telepítésével bővült. A technológiai zártság növelésére és a jelfogók, valamint a vasútbiztosító profil iránt mutatkozó növekvő igények kielégítésére a Telefongyár a gyáregység jelentős fejlesztését tervezte.

A változó piaci helyzet és a beruházási lehetőségek csökkenése miatt azonban erre ténylegesen már nem került sor.

 A Ganz Villamossági Művek

1974-ben a vasútbiztosító profilt,1975. január. 01-től pedig a gyulai gyáregységet átvette a Telefongyártól.

1977. április. 01-től vállalaton belüli átszervezés következtében a gyulai gyáregység szervezetileg a Ganz Villamossági Művek Bajai Készülékgyárához került.

A gyáregységnek a vállalat részéről történő áthelyezésével a korábbi gyártmányok megmaradtak és emellett a gyártási profil is bővült, a gyáregység vállalaton belüli feladatának megfelelően. Alapvető feladat a Ganz Villamossági Művek Bajai Készülékgyára által gyártott vasútbiztosító berendezésekhez szükséges jelfogók előállítása. E feladat teljesítése érdekében került sor 1975-től az Integra TM típusú jelfogók gyártásának bevezetésére.

A gyártás az Integra szabadalma alapján történt, és a gyártástechnológiát az Integráltól átvettek szerint alkalmazták, ill. valósították meg.

Az alapfeladat teljesítéséhez szükséges technika, gazdaságos kihasználása szükségessé és lehetővé teszi egyéb felhasználási célú jelfogók további gyártását is közvetlen megrendelők részére. Mai állapot szerint a termelés mintegy egy harmadát teszi ki a vasútbiztosító berendezés és kétharmadát az egyéb célú  külső értékesítésű jelfogó, amelyeket az ELEKTROMODUL Nagyker. V. forgalmaz. (ez kb. az 1980-as évet jelenti).

A gyáregység jövőbeni feladata volt a vasútbiztosító berendezések iránti növekvő igények következtében az Integra TM jelfogók gyártásának jelentős növelése. Valamint azok felhasználásával jelfogó sávok, részegységek készítése a Ganz Villamossági Művek Bajai Készülékgyára részére.

Emellett fokozni kívánták az általános felhasználású jelfogók gyártását is, a műszaki és minőségi színvonal emelése mellett. Ezen feladat megvalósíthatósága érdekében 1980-ig mintegy 1200 négyzetméter alapterületet növelő építési és gépi beruházást valósítottak meg. A  beruházás megvalósulásával jelentősen növekedett a gyáregységben alkalmazott technikai színvonal.

A technológiai zártság növelése, pedig a jelenleg jelentős, de hosszútávon fenn nem tartható külső kooperáció megszűnésével érhető el. Erre ad lehetőséget, hogy a gyulai gyáregységen kívül a vasútbiztosító profil növelése érdekében a Ganz Villamossági Művek Bajai Készülékgyárában is jelentős rekonstrukcióra került sor. Itt gyártották a gyulai gyár egység részére  a műanyag alkatrészeket és  végezték az alkatrészek galván bevonattal történő ellátását!

Sajnos a magyarországi privatizációs folyamat következtében a Gyulai Relé Gyárat, jogutód nélkül felszámolták!

Irta és szerkesztette: Jakabfalvy Gyula
Elérhetőség: gyulaj@t-online.hu
Kapcsolat: Hiezl József

Elérhetőség: hiezl.jozsef@gmail.com
Szakmai lektorok: Lieli György és Zimmer Ernő

A bajai gyár története összefoglaló Jakabfalvy Gyula “Szolgáltatás másképpen” ipartörténeti tanulmánya alapján készült.

A tanulmány megtalálható a Magyar Elektrotechnikai Egyesület honlapján www.mee.hu oldal szakosztályok menüpont alatt.

Baja, 2018.szeptember

Ui.: A Ganz ma is él, így a szerkesztők örömmel vennék, ha a ma is ott dolgozók folytatnák a történetet és megkeresnének minket a Facebook oldalunkon keresztül, hogy meséljenek a gyár közelmúltjáról, jelenéről és várható jövőjéről!

 

Képgaléria


Megosztás: