Menü Bezárás

A bajai ruhagyártás története

Megosztás:

Néhány évvel a háború befejezése után a mintegy 35.000 lakosú városban közel 30 szabó kisiparos dolgozott. Ez volt az az időszak, amikor a háború alatt lerongyosodott emberek a háború sokkjából éledezve, már szerettek volna a korábban megszokott módon, igényesebben öltözködni, de az ehhez rendelkezésre álló kisipar már kevés és talán drága is volt.

 

1949-ben alakult Baján HARIKÖT néven egy textilruházati kereskedelmi vállalat az ellátás javítására. Az alakulást követően néhány hónapon belül önálló konfekció osztályt hoztak létre, de olyan kevés kabát, nadrág és más ruházati cikk érkezett, hogy azt a lakosság néhány órán belül felvásárolta.

Az osztály egyik dolgozójának – Welish Imre –gondolata volt,hogy a szűkös ellátáson segítene, ha a vállalat termeltetne különböző, a lakosság által keresett ruházati cikkeket. A kezdeményezés végül is kudarcba fulladt, mivel nem találtak elég varrni tudó szabómestert. Hamarosan újabb igény, most már az eddigieknél is nagyobb mennyiségre érkezett a rendőrség és más szervezetek egyenruhájának formájában.

A hosszabb ideje vajúdó probléma megoldását a Bajai Földműves Szövetkezet vállalta magára, elsősorban Peágits Mihály, a szövetkezet elnöke személyében, aki helyiséget és anyagi fedezetet biztosított a munka elindításához.

1950 májusában 15 szabósegéd létrehozta a felsőruha varrással foglalkozó részleget az Uránia mozi mellett. A munkát mindenki a saját eszközével kezdte meg. Otthonról hoztak varrógépet, szabóasztalt, vasalót, ollót és egyéb apró eszközöket. A HARIKÖT pedig vállalta, hogy az anyagot hitelbe adja, fizetni akkor kell, ha a készterméket eladják. A termelés kisipari módszerekkel folyt, az ollóval kivágott idomokat 4-5 tagú brigádokban varrták meg, műszaki leírás, mintadarab ekkor még ismeretlen fogalom volt. A munka ennek ellenére szépen haladt, egyre jobb híre lett és újabb és újabb varrni tudó, géppel rendelkező szabók és varrónők jelentkeztek munkára. A dolgozói létszám gyors növekedése miatt az üzem hamarosan új helyre költözött, a Munkácsy Mihály utca 8. szám alá.
Azonban ez is csak egy rövid költözésnek számított, nemsokára a Kölcsey Ferenc utcai üresen álló iskola lett az üzem új otthona és tulajdonképpen ez a hely lett a későbbi gyár otthona is.

Egyre inkább bővült a megrendelők köre, Pécsről és Szegedről is jelentkeztek kereskedelmi vállalatok a Baján készülő ruházati cikkekért.

Bármennyire hihetetlen ez a sok változás az üzem életében néhány hónap alatt zajlott le. Pár hónap után kiderült, hogy a fejlődés további lépése – a kor szellemének megfelelően – az államosítás. Így kezdődhet meg az igazi nagyüzemi gyártás, új szakemberek, új eszközök érkezhetnek a bajai üzembe. Az államosításra 1950.október 2.-án került sor, az új üzem neve Bajai Konfekció Üzem állami telep lett.

Az államosítással megkezdődhetett a szervezett nagyüzemi gyártás, új technológiai folyamatok – szalagok – beállítása. Növelték a dolgozói létszámot, az év végére a dolgozók létszáma 165 fő volt, ebből 128 termelő munkás. Új szabászgépek, villamos meghajtású varrógépek segítették a dolgozók munkáját. 1951 végére a gépek 60 %-a motor meghajtásos volt. A ruházati szakemberek mellett megjelentek a műszakiak, műszerész, villanyszerelő került az üzembe.

Az 50-es évek elején a gyár profilváltáson ment keresztül, megszüntették a férfi felsőruházati termékek gyártását, előtérbe került a gyermek ruházat és a férfi fehérnemű gyártás. Ez egyben azt is jelentette, hogy a szabó végzettségű férfiak munkája megszűnt, egyre több nő került a termelésbe és a vezetésbe.

1953-ban újabb névváltozás, az üzem új neve: Bajai Ruhaüzem.
Teljes egészében megszűntek a lábhajtós gépek, a mechanikus meghajtású futószalagokon gyermekingeket, férfi hálóingeket, ágyneműt, pizsamát, tipegőket és hálózsákokat készítettek.
Érdekes új technológiák kerültek az üzembe, mint például gomb felvarró gép, gomblyukazó vagy éppen a gallérforgató.

Az üzem termékei az egész ország kereskedelmi hálózatában jelen voltak, az ekkor már 275 varrónővel dolgozó gyár mintegy 1 millió db terméket állított elő évente.

A következő gyártmány fejlesztések a műszaki textíliák megjelenésének voltak köszönhetőek, ekkor már villámzáras zsebfedős férfi ingek, kétrészes női ruhák, kosztümök is készültek. A termékskála bővítése természetesen új technológiák és gépek bevonását is jelentette, elindult a szalagszerű gyártás.

Az üzem 1957 évben már mintegy 700 főt foglalkoztatott, új telephelyet kellet keresni, amelyet végül a Honvéd utca 2-ben találtak meg a vezetők. A korábbi tisztképző iskola jelentős felújításon esett át,ahová végül is 1959-ben költözött át a gyár, amely itt élte át a felnőtté válás első lépcsőjét. 12 szalagon folyt a munka, lecserélték a varrógépeket, a létszámot tovább bővítették, 1962-ben már 1070 munkavállalót foglalkoztatott a gyár. Az üzem vezetői kiemelt figyelmet fordítottak az utánpótlás képzésére is.

1963 január elsejével összevonták a budapesti, a bajai és a békéscsabai férfifehérnemű gyártással foglalkozó gyárat és közös irányítás alatt Férfi Fehérneműgyár bajai gyáregysége néven folytatódott a termelés. Minden gyár megtartotta fő termelési profilját, de új termékekkel is bővült a termelés.

A bajai üzem területén 1966-tól egy érdekes kísérletbe fogtak, amelyről, mint utóbb kiderült nagyszerű ötlet volt, kialakították a bedolgozói hálózatot. Felajánlották a háziasszonyoknak, hogy odahaza is dogozhatnak és ez a megoldás nagyon népszerűvé vált mindkét fél számára. Fokozatosan kiépítették a bedolgozói hálózatot vidéken is, elsősorban Dusnokon, Mélykúton, Madarason és Garán. Ezekben a községekben, ezekből a hálózatokból alakultak ki a későbbi külső üzemek. Összességében 17 községben folyt bedolgozói munka mintegy 500 fővel.

1967 egy újabb kihívás volt a gyár életében, először kezdtek el exportra szállítani. Kb. 130.000 db inget szállítottak a külföldi megrendelőknek, elsősorban a Szovjetuniónak.

Sikerült megszervezni egy garai üzem indítását-itt rendelkezésre állt a megfelelő munkaerő- és így 1971 augusztusában, 4 szalagon, két műszakban megindult a munka.

1973-ban az üzem részt vett a Budapesti Nemzetközi Vásáron, ahol a JUNI-FORM nevű termékük vásári díjat nyert.

A gyár mindig is sokat adott arra, hogy a dolgozók pihenését, sportolását támogassa, ezért is üzemeltetett a Petőfi szigeten egy színvonalas üdülő házat, amely a családi pihenésen kívül helyszíne volt a különböző baráti és brigád összejöveteleknek. Szükség is volt erre, mert a szalagon végzett munka igen kimerítő volt, munka közben nem volt pihenési, beszélgetési lehetőség.

 

A FÉKON Ruházati Vállalat Bajai gyáregysége 1985.január 1-től újabb decentralizálási folyamaton esett túl, az önálló vállalat új neve NETT Konfekcióipari Vállalat, első igazgatója Pogány Béla.

A vállalat életének fő jellemzője lett a következő években a tulajdonosi kör változása, először került képbe a Vállalati Tanács majd ezt követte az Állami Vagyonügynökség. 1992-től társasági formát kellett váltani ekkor alakult meg a Nett Konfekcióipari kft.

A gyár piaca igen kiterjedt volt, legnagyobb megrendelői közül kiemelkedett a német, a holland, francia és az olasz, de mindenek előtt a szovjet piac, melynek megszűnésével a gyár igen nehéz helyzetbe került.

A Postabank segítségével sikerült egy új működő képes – Nettitex kft-társaságot létrehozni,mely társaság 1994 végéig működött, amikor is a Postabank átadta a üzem működtetését a Silhuette nevű budapesti cégnek.

2002 szeptemberéig működött a Silhuette által üzemeltetett Nettitex kft, mely a korábbi vevőket belföldi megrendelésekkel is bővítette. 2002 őszén megkezdődött a Nettitex kft felszámolása, mely mintegy egy évig tartott.

2003 januártól budapesti magánszemélyek által alapított Postnett kft néven indult újra a gyártás a Kölcsey Ferenc utcai épület egy részében. A kezdeti 15-20 fős létszám hamarosan 70 főre bővült, elsősorban francia exportra és belföldi megrendelésre dolgoztak.

2007-ben a Postnett kft is felszámolásra került, helyét már a helyi tulajdonosi körrel rendelkező Bajai Konfekcióipari kft vette át. Azonban ez sem tartott sokáig, 2011-ben a Bajai Konfekcióipari kft-t is felszámolták.

2011-től napjainkig Bakon Tex kft néven működik az üzem, szintén bajai tulajdonossal, több mint ötven fővel. Jelenleg elsősorban olasz exportra készítenek gyermek ruhákat, de megmaradt a belföldi gyártás is.

Írta: A Gyárunk története 1950-1975 kiadvány, valamint
Tetézi Gábor és Göncziné Hiezl Éva visszaemlékezései alapján Hiezl József és Gönczi László

Szerkesztette: Gönczi László

Fotók: Márton János, Kirchner Istvánné, Gönczi László, Erky-Nagy Tibor ill. internetes gyűjtés, Fortepan.hu

Kapcsolat: hiezl.jozsef@gmail.com

Baja, 2018. szeptember

Képgaléria


Megosztás: